H. O. Ratiot, a Nemzetközi Hírű Szemet Szemért Szállító Társaság műbőr hatású vezetői székében többnyire decensen ülő patrióta, bölcs és arisztokratikus vezetőjét egy kevéssé félreérthető csalási manőver majdhogynem professzionális levezénylése után megfosztották vezetői székétől, valamint és egyúttal rangjától, pénzérméitől és nemzetközi hírétől. Fartáj órával később, efölött érzett bánatában - mielőtt világgá indult volna - már a negyedik korsó bornál tartott a szeszkazánbefűtési kézikönyv útmutatóját maximálisan tengelykék szemei előtt tartva. Repkedtek a trágárságba hajló szófoslányok a levegőben, az 'Apartalatt' egyéb jól irányzott vendégei éppen, hogy csak győzték kapkodni a fejüket, nehogy a fülüket el találja találni némelyik hangfrekvencia. Nem tették mindezt rosszul, hiszen H. O. Ratio fűt-fát fűtve a kazánba olyféle hőfokot produkciózott, amely a konstans, napi valóságba leképeződve már-már embertársai életét veszélyeztette egy-egy szó kiböfögésével. Célt nem érvén azonban a hangokádmányok céltalanul kasultak a hét fal között, egymásba szeretve, egymással - oppardon, nincs is megfeleltethetőbb szóvirág rá - toszva, bécsi kerengőt járva, megpihenve, mígcsaknem némely példány leizzadva, mint egy ló, toccsant a padlózatra, hogy ott maradék erejét is kihányva magából örökké tartó álomra szenderüljön. A fényhullámok kibocsátásának edisoni elvét követve a hurkapálcika-asztalok körül sativaszékükön megrészegültségüktől  fetrengő vendégsereglet fennforgó szemei elé tárulva verseny vette kezdetét: hogy vajon az egymást agyonnyomó hanghalmaz vagy a népes húsbőrtábor-halmaz lesz a nagyobb, argó a vetélkedés szent és sérthetetlen győztese. A padlózat repedései között megbújó félsz által halálra ítélt maradék linóleum mögül templomi egerek kandikáltak ki, apró érzékszerveikkel próbálván befogadni a jelenet agyatlan rágcsálóként felfogható bizonyos hányadát, náluknál is apróbb izzadságcseppeket cseppentve - jobb híján - egymásra. A bámész falak apró vakolási hibáiban maciszemek tűntek fel, zebrafülek, gólya- és gilicecsőrök, s egy közös jelre egyszerre cserélték megfigyelőállásaikat. H. O. Ratio pedig már csak lamentált, lamentált, és sírt az elvesztett hídfőállás fölött. Mígnem belebutulva az utoljára fogyasztott gyulaikolbász-likőrbe fajsúlyos léptékkel megindult a szeszipari létesítmény egyetlen szabvány üvegajtaja felé, hogy azon átvágtatva megkezdje a világgá tartást.

(Érdemes nemkikapcsolni.)