A Ninja Tune második évtizede (vagyis a mai nap tárgya) szól igazából a nagy fogalommá válásról. Az előzményben említett nevek jelentős része világhírt szerzett a saját kategóriájában, illetve csatlakozott számos olyan előadó, akik csak tovább csiszolták az egyre fényesebb nevét a kiadónak.
Az egyetlen megkötés a stílust tekintve továbbra is az volt, hogy senki se törődjön a stílussal.
Bár Matt és Jon (Coldcut) eredetileg csak azért alapították meg a ninját, hogy kiadják a saját zenéiket valahol a közeli haverokkal együtt, igencsak túlszárnyalták ezt a tervet. A 2000-es években olyan zenészek és bandák bővítették a kirakatot, mint a Warp Recordsnál már bizonyított acid mester Luke Vibert (egyébként úgy tudom jó barátság van a két kiadó között, amit a sok keresztberemixelés is igazol), aki itt a nyugodtabb oldalát megmutatva ontotta a leftfield/downtempo lemezeket Wagon Christ alteregóján; Fink, aki előtte az Ntone-on próbálkozott acid jazz és törtesebb zenékkel, inkább megragadta a gitárját meg a mikrofont, és szerintem senki sem érti, hogy miért várt erre annyi évet; az Antibalas első osztályú afrobeattel szólt hozzá a stíluskavalkádhoz; zseniális Pick up 10 inchesével beköszöntött az a Simon Green is, aki aztán Bonobóként talán az egyik fontosabb pont lett, legalábbis a bevételek szempontjából mindenképpen (na jó, egyébként is); pár kiadvány erejéig nagy sikereket könyvelhetett el az a Skalpel is, akiket Dj Vadim egy turnéja során fedezett fel a lengyelországi fellépésen; a hip-hopot egyik legszebben értelmező AmmonContact; a turntablistákat erősítő DMC bajnok Dj Kentaro; vagy épp ugye az a Daedelus, aki szerencsére már szóba került nyáron az itteni fellépése kapcsán, ahogy a The Dragons szép története is.
Még egy dolog, amit mindenképpen érdemes megemlíteni: Solid Steel. Ez a Coldcut '88-ban induló heti rádióműsora volt a Kiss FM-en (majd BBC-n), melyhez később csatlakozott a Dj Food-ként ismert PC és Strictly Kev, fél órányi örömzenélés mindenkinek. Egy ideje már csak Kev és a '97-ben beszálló DK viszik, illetve a különböző vendégek, akik között megfordult Dj Shadow-tól kezdve Four Tet-en keresztül Robert Owens-ig számtalan nagyszerű előadó és interjúalany. Ugyanezen a néven elindult 2001-ben egy mixlemez-sorozat, ennek mindegyik (nincs sok, szerintem 10 sem) darabját bátran ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik szerint egy mix nem lehet igazán érdekes.
Az elmúlt években azonban állítólag komolyabb anyagi gondokkal küzdött a brigád, amiről csak pletykákat olvastam/hallottam, de a megjelenések számának és minősége visszaesése egy időben valóban érzékelhető volt. Ráadásul távozott Dj Vadim és a The Herbaliser is, de hogy ők nem voltak-e megelégedve a szolgáltatásokkal, vagy az ő teljesítményük nem felelt meg, arról szintén nincs elég infóm. Az egyik Hexstatic tag valami olyasmit nyilatkozott pár éve, hogy azért szereti a kiadót, mert abszolút szabad kezet kapnak minden téren, és gyanítom ez a fő oka annak, ha rosszul ment a szekér. Azóta persze rendeződni látszik a helyzet, legalábbis ez a mostani jubileumi felhajtás biztosan meghozza a kívánt sikert.
Zárásként muszáj még felhozni az egyre elhatalmasodó dubstep hatását is, hiszen ők sem kerülhették el. Na nem mintha arról lennének híresek, hogy egy-egy új irányzatba nem kóstolnak bele. Ráadásul nagyon beletrafáltak mindegyik igazolásukkal: The Bug olyan mélységekbe viszi a hallgatót, amire csak kevés konkurenciája képes; King Cannibal le sem tagadhatná, hogy amikor nem a gyilkos basszusaival foglalkozik, akkor egy fegyverkereskedésben dolgozik; Shuttle pedig az egyik legígéretesebb újonc nálam az egész szcénában. Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy annyira kéne erőltetniük a dolgot, mint amennyire azt a 6 cd-s Ninja Tune XX válogatás sugallja, hiszen amíg abban, amit 10-15 éve csináltak, ők voltak a legjobbak, most csak másokhoz próbálkozhatnak felzárkózni, de bizakodó vagyok azért.
A mai zenét kiválasztani legalább annyira nehéz volt, mint kihagyni még legalább ugyanennyi szöveget. A Jaga Jazzist egy 16 éve működő experimental jazz banda Norvégiából, sok-sok hangszerrel és elektronikával, jellemző északi hangzással, vagyis csupa olyan dologgal, amitől tényleg csak jó lehet egy szám.
Jaga Jazzist - Lithuania
2010.11.23. 09:00 - gyurmapok
Címkék: jazz norvég experimental 90es évek 2000es évek ninja tune jaga jazzist
A bejegyzés trackback címe:
https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr792466984
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
apróbetűsrész · http://egyzene.blog.hu/ 2010.11.23. 11:08:46
nagyon jó írás/zene ismét.
jó ez a ninja tune-sorozat :)
jó ez a ninja tune-sorozat :)
firdaws 2010.11.25. 14:06:02
nagyon tetszik, (eljátszottam a gondolattal: kettesben a meleg szobában, félhomály izgalmas fényekkel, ízes bor, csoki, süppedő puha shaggy szőnyeg..hmmm) kár, h csak úgy megszakad a végén :D:D
Utolsó kommentek