"A 2007-ben megjelent 0000 című album második korongjának záró esszéje a Dayout, melyet azzal a Ginormous álnéven tevékenykedő Bryan Konietzkoval közösen követtek el, akiről minden bizonnyal hallhat még a jövőben oldalunk igen tisztelt olvasó tábora..."

Ekként zártam a sorokoat a bő fél évvel ezelőtt írott Hecq poszt kapcsán, az időt pedig most éreztem elérkezettnek ahhoz, hogy eleget tegyek ígéretemnek, s egy önálló Ginormous szerzeménnyel örvendeztesselek meg benneteket (merthogy remélem örvendni fogtok).
Sajnos - vagy szerencsére - az úriemberben ugyan minden kétséget kizáróan megvan az a bizonyos x-faktor, ennek ellenére mégsem az a kifejezett megasztár alkat. Így történhetett meg az, hogy a nevén (Bryan Konietzko) és a weboldalán található minimális információn kívül csak és kizárólag audió és videó anyagokat találni tőle. Egyebet nem, így személye és életútja bemutatása helyett kénytelenek leszünk most a dolgozószobájából kikerülő érdekes, torz hangszínekből építkező, sötét, zajos és absztrakt alkotásokra koncentrálni.

Bár a fent említett szerzemények között nem ritkák a ritmus orientáltabb, sőt gyakran technóba hajló szerzemények sem, most (talán azért, mert kint havazik, talán azért mert már éjfél is elmúlt) mégis inkább egy olyan darabot válaszottam ami az úriember valamivel visszafogottabb énjét helyezi előtérbe.

Váljék egészségetekre :)