Ismét programajánlóval egybekötött zene következik, de hiba lenne szó nélkül elmenni a hazánkban pénteken fellépő Greg Wilson mellett.
Vannak olyan művészek, akiket nehéz a szuperlatívuszok nélkül hitelesen bemutatni, azokkal viszont könnyen lehet a végeredmény egy értelmetlen csöpögés, s e hibába én is gyakran esem. Úgyhogy jöjjön csak néhány tény, amely azt hiszem nagyjából érthetővé teszi, miért is lesz olyan különleges a holnap este a Monóban:
Greg Wilson a dj kultúra egyik legfontosabb alakja (ennyit a nagy szavak elkerüléséről), 1975 óta űzi a mesterséget, '83-tól rezidense a legendás The Haçienda klubnak (melyet többek között a New Order üzemeltetett), ugyanebben az évben elsőként mixel élőben a brit tv történetében. Később egy hosszú inaktív időszak jött (ennek okairól nem találtam semmi biztosat), 2003-ban viszont visszatért, tavalyi Essential mixét pedig a rádió és a hallgatóság egyértelműen az egyik legjobbnak találta a műsor egész pályafutása alatt. Emellett természeten újra eufórikus estéket okoz a disco szerelmeseinek hétről hétre világszerte.
Szóval aki hozzám hasonlóan elejt néhanapján egy-egy könnycseppet, amiért kimaradt neki ez a korszak is, annak különösen ajánlott a megjelenés, hiszen ha nem is élhetjük át azt, egy kis szeletet azért megkóstolhatunk belőle. (Apropó, én vagyok az egyetlen, aki a "melyik korban éltél volna még szívesen?" játékban sosem gondolt a jazz születésénél korábbra?) Ráadásul van még egy érdekesség, amire talán még az idősebb generációk is felkapják a fejüket: emberünk a mai napig használ reel-to-reel lejátszót (élőben is), melyet remélhetőleg most sem hagy otthon.
Mivel Greg Wilson inkább a lemezek (és szalagok), illetve az editálás nagymestere, a zeneírásból nem igazán vette ki a részét, úgyhogy ízelítőnek találomra egy csudás darab a pár sorral feljebb említett mixből, melyet szívesebben szúrnék ide, de az már sajnos csalás volna.