Életem első, saját pénzből vett bakelitkorongja a valamilyen rejtélyes oknál fogva a Skála kópéban 120 forintért árult Jesus and Mary Chain lemez volt. Elég drágának számított, hiszen ekkor - az úr 1992-dik évét tapostuk - egy doboz cigi úgy 25-30 forintba került. Hogy ez sok vagy kevés, én nem tudom, de apám akkor szokott le a dohányzásról, mikor a piros Symphonia ára elérte a lélektani 22 forint 50 filléres határt. Lényeg, a lényeg, a másfélheti forgalomszámlálásnak (és az ezzel járó borzalmas hajnali kelésnek) meglett a kézzel fogható eredménye, és az akkoriban bimbódzó 16 éves punk lelkem nem csak a lemezre préselt zenének, de a míves borítónak (rajta a divatból épp kifelé igyekvő ötágú csillaggal) is felettébb örvendett.

A mai dal nem erről a lemezről szól, hanem a mérföldkőnek számító Psycocandy-ről - Just Like Honey, melynek refrénjét oly önfeledten motyogtuk-üvöltöztük az osztálykirándulás éjszakáján, mikor elhatároztuk, hogy megmentjük a világ máját, vagyishogy elisszuk mindenki elől a piát. Legalábbis a kisvadászt.

(hölgyolvasóinknak tanácslom, feltétlenül nézzék meg a videót, nagyon szépfiúk voltak a srácok) (még ha fura is a frizurájuk)