"we are accidents
waiting, waiting to happen"

Az elmúlt mintegy két évet (más nézőpontból nézve uszkve harmincat) masszív delíriumban töltöttem - egyszer marihónajja, másszor munka, meg aztán ott vannak az apró menekülőútvonalak. És, képzeljék, kérem, nem jöttem rá az ég egy adta világon semmire. De tényleg. Zéró tanulsággal szolgált mindez. Jó, persze, egy csomó dolgon gondolkodtam, még fontos dolgokon is, de nem tettem ezek következtében semmit. Semmi visszafordíthatatlant, semmi visszafordíthatót, és egészen biztosan ez a legfontosabb oka annak, hogy jottányit nem javultak az életkörülményeim, s egy cseppet sem érzem jobban magam, mint amikor mondjuk május harminchatodikán ültem ugyanebben a kissé macskaszőrös székben a kompjúter előtt. Születtek tervek, születtek ötletek, gondolatok, és itt most lehetne egy, vagy a narcisztikometer jelen állása szerint ikszpluszgyökpí mennyiségű bekezdést írni az érzelmi, esetleg teljes kiégettségről, de egyfelől nincs az az isten, hogy melodrámába fogjak, ráadásul valahonnan dereng, hogy nem is egy zenével foglalkozó blog erre a legmegfelelőbb médium. 

Maradva tehát az obligát, ugyanakkor (egyeseknek biztosan) szórakoztató konzum és kompakt melankóliánál, tényleg csodálatos, hogy nem változik semmi. Mintha egy tonhalkonzerv-dobozba zártam volna önnön magam, olajban tocsogó, derékba tört társa vagyok olajban tocsogó, derékba tört társaimnak. Néha a teljes nyugodtság hamis delíriumában, bármit is jelentsen ez. Bizakodva tekintek - legalábbis nagy ritkán - a jövőbe, hiszen a dolgok dolga, hogy kiderüljön, hogy rendbe jöjjön, hogy tovább szaródjon, napestig sorolhatnám. A vehemencia sajnos nem megvásárolható, de az ún. "szebb jövő" a maga részéről nem is támogatná a piacra történő bevezetést. Nos, kérem a tisztelt nézőket, csak továbbra is maradjanak hátradőlve, vagy ha eddig nem tették - pedig volt rá idejük - menjenek ki pisilni. Vagy sörért. Aztán, ha eddig azt sem tették meg, nyomják meg a plaj gombot a szöveg alatti zenelejátszó egységen, és rögvest megszólal az Of Montreal nevű szipi-szupi együttes, ami kurvára nem kanadai. Aztán meg lehet tovább nézni a műsort. Lehet, hogy mindjárt történik benne valami izgalmas. De persze ki garantálná?