Elismerem, hogy a(z egyébként meglehetősen rosszul szigetelt, de azért mégiscsak) meleg szobából, a plasztik karácsonyfa mellől könnyű dicsőíteni a messzi-fenti északot, könnyű csodálni elillanó leheletünket vagy a kabát és minden további magunkra öltött réteg alá is beszökkenő, testünket csiklandozó mínuszokat, az útjelző táblákat rángató szélvihart, a lámpatestekről lógó, mélybe vágyódó jégcsapokat, az arcunkba izzó parázsként csapódó hódarát, könnyű innen magasztalni a ködöt, az ónos esőt, a párát, a soha fel nem kelő napot, a zúzmarát, a deret, a befagyott tavakat, a csatornafedelek alól feltörő gőzt, de én most az izlandi illetőségű Aðalsteinn Guðmundsson (remélem, jól írom) segítségével akkor is megteszem, mert a tél bizony tényleg és valóban: GYÖNYÖRŰ!
(A litván Sutemos nevű kiadó pedig szenzációs. Jövünk még velük.)
Utolsó kommentek