Tavaly mindössze egy pár hónapig - de azért ezalatt majd' 20 koncert erejéig - volt szerencsém a Szabad Európa Rádió nevű magyar alter zenekar mély hangjainak felelőseként tengetni mindennapjaimat és járni az ország kisebb klubjait, illetve néhány nyári fesztivált. Fantasztikus hangszertudásommal és -ismeretemmel azonban először egy háromállomásos erdélyi miniturnén örvendeztettem meg a nagyérdeműt, a kolozsvári illetőségű Jokerman társaságában. Beszélő zenekarnév, amely utal egyfelől Bob Dylan azonos című számára, s egyúttal Robi, az igen karakteres hangú frontarc a francia kártya Jolly Jokerére való hasonlatosságára is - bár sajnos megfelelő, ikertoronyként feltüntethető képpárt nem sikerült találnom. A Jokerman ottani körökben viszonylag ismert - hogy elismert-e, abban már nem vagyok biztos - zenekar, vagyis zenekar volt, jelenleg tudomásom szerint nem üzemelnek. A bandából ketten magyar, ketten román ajkúak, könnyen befogadható dalaik angol nyelven szólnak, s a manapság divatos indie-t keverik a Red Hot Chili-féle fánkrock-vonallal - ez utóbbi leginkább a hathúrost kezelő Laci gitárjátékában merül ki, amely bevallottan a Frusciante-iskolán alapul. A bullshiten átvergődve, lényeg a lényeg: igazi frankó, hol pörgős-ugrálós, hol inkább melankolikus-bólogatós, mindenesetre az a típusú igazán jó klubkoncert-zenekar a Jokerman, amely az elejétől a végéig érdekes, unalomba nem fulladó koncerteket csinál - erre egyébként meglepően sok, egyébként akár nagyobb tömeget is megmozgató zenekar csak az elvakult rajongói szemében képes.
Utolsó kommentek