Köszönjük Viktor, hogy megint lesz magyar undergorund.
Jobb programom nem lévén a minap a Tűzraktérbe keveredtem, Vasárnapi gyerekek koncertre. Nem gondoltam semmi különösre, amikor a zenekari tagnévsort elolvastam, hisz majd' mindannyiuk ismerhető számos más formációból: Darvas Bence (ének) (akinek kezében minden hangszer szégyenlősen gyermekjátékká válik) leginkább színházi zenéiről, esetleg különböző underground megmozdulásokból, Horváth Gábor (basszus) a Plutóból (hopp, Pluto még nem volt a Minden napra egy zenén) vagy épp az új(abb)kori Balatonból, Dudás Zsombor (dob) például az egykori Amorf Ördögökből. Egyedül a gitáros Czitrom Ádámot nem tudtam hova tenni (vagy ha úgy jobban tetszik: fingom sem volt, ki ő). Tehát minden adottnak tűnt ahhoz, hogy egy ikszedik mellékprojektbe összeverődött, már kipróbált társaság egyszerű szombat esti időtöltéséhez asszisztáljunk, és egy sörözéshez éppen kellemes, különösebb figyelmet nem igénylő alternatív pöcsveréshez szolgáltassuk a dalok közti szüneteket kitöltő ütemes tenyér-összeverődéseket.
Mondanom sem kell, hogy nem ez történt. A koncertre való megérkezéstől egy perc sem telt el a katarzis átéléséig. Az énekes egyszerre volt Menyhárt Jenő, Sting (szigorúan a Police-os időszakból), Vécsi Tibi, Pajor Tamás, John Lennon, Thom Yorke, David Bowie és Beth Gibbons. A basszeros úgy játszott, mintha ott sem volna - ez dicséretként értendő, tökéletes pontossággal szólaltatta meg a tökéletes hangokat -, a dobos, a zenekar Gróf Balázs-rajzolta Ringója hozta a tökös rock and roll alapokat, a fingomsincs gitáros pedig zavarba ejtően kreatív módon közelített a hangszeréhez, szanaszét csavarta, miközben eggyé vált vele, ahogy azt jobb helyeken szokás. Mindez - tehát négyük és a Darvas által írt, alighanem igazán élőben érvényesülő dalok elemi erővel megszólaló, mellbevágó, ha úgy tetszik, letaglózó, a színpad elől el nem engedő egy órát eredményeztek, ami után már minden teljesen mindegy volt. Bár némi alapja van, mégis hiába a fanyalgás, hogy a Vasárnapi gyerekek Európa kiadó-utánérzés, annyi minden mást mondanak, más nyelven, és más korban. Ráadásul kit érdekel, amikor egy koncerten csak arra tudsz gondolni, hogy ezek az arcok már megtalálták az istent.
(Ahogy annak lennie kell, normális felvételük nem nagyon van, és az amatőr koncertfelvételeken is behallatszik a "Józsi, hozzá mán nekem is egy sört" és tsai.)
Utolsó kommentek