mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Boris Vian - Fais moi mal Johnny

2011.02.04. 09:00 - Tengereczki Pál



Boris Vian egy zseniláda volt!

A patafizikusok első satrafája nemcsak polgárpukkasztó íróként, költőként, festőként, zeneszerzőként és újságíróként fungált, hanem képzett jazztrombitásként is (állítólag többször is együtt trombitált Miles Davisszel). Életéről és haláláról innen sok mindent megtudhattok, így Vian kapcsán inkább a Stendal-szindrómámat (avagy hyperkulturemiámat) feszegetném. Mert, ha Vian könyveit olvasom, bizony elég gyakran elkap ez a kór. Az ember ilyenkor hirtelen reszketni kezd, görcsbe áll a gyomra, felgyorsuló szívritmusa miatt elszédül, súlyosabb esetekben el is ájul, de minimum rángógörcs jön rá, mivel amit épp olvas (vagy megnéz, meghallgat) annyira, de annyira jó, hogy az már fáj. Ez a találkozás valami tökéletessel, valami égbebődítően kiválóval. Ilyenkor nincs mit tenni, oda kell csapni a könyvet valami kemény tárgyhoz, sokszor és erősen, aztán hónapokig felé se nézni, csak gyűjteni a bátorságot, de sajna ... nincs menekvés! Boris Vian és a Stendal-szindróma kéz a kézben jár, muszáj lesz együtt élni vele. Mert (talán mondani sem kell) Boris Vian kihagyhatatlan!

Mai dalunktól lehet, hogy nem kap el benneteket a Stendal-kór, de attól még kiválóan lehet dudorászni.

... és szerintem a végén négy pofon csattan.

(Ja! és ne várjatok túltengő mozgalmasságot a beágyazott videótól, de legalább így nyugodtan nézegethettek jobbra-balra, előre-hátra vagy estleg fel és le)

Címkék: francia swing boris vian sanzon 50es évek magali noël






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr862636999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2011.02.04. 09:36:21

az csattan biza :) (je l'ai giflé - megpofoztam)

leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2011.02.04. 10:21:11

@Tengereczki Pál: a nő kinézi a pasit, könyörög neki, hogy tegyen vele rosszat (gondolom, vad szex), a pasi nem igazán reagál, csak bámul értetlenül, a csaj kicsit bedühödik, mindennek elhordja, megpofozza, hogy felrázza - mert szeret úgy szeretkezni, hogy az robbanjon. A pasi erre hidegvérrel tesz is vele rosszat - de sajna lábbal teszi, majd felöltözik, és elhagyja a helyszínt, és a lányt kék-zöld fenékkel.. (és többé nem mondja már, hogy tegyél velem/nekem rosszat, Johnny)
süti beállítások módosítása