minden napra egy zene

Elhallgattatom az érzelgős báránylelkem és semmilyen vakbuzgó monológot nem tartok, bár a rákok szorongása némileg megvisel, ez tény, de most komolyan, halljátok ezt? Ha igen, akkor tessék. Ha meg nem, de azért ugye, kicsit bejött a Midnight In Paris, akkor meg.

na, ha erre nem mostam fel 666-szor a művész mozi előterének fekete csíkjait, meg legalább ugyanennyiszer nem küldtem a halálba a maréknyi népszabimmal, a bejárati üvegmaszatok millióit, akkor a róka vigye el a családom, meg magamat is. illetve engem. (rockpaperscissors)

ha őszinte akarok lenni, akkor az az egyik legfogósabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy tényleg őszinte akarok-e lenni; a válasznál sokkal fontosabb, hogy most nem, ma nem, ma nem ilyen érzelmes - giccses - savanykodós poszt lesz, nem, ezt már legalább fél éve tervezem, hogy leírjam,…

"Ezt meg dugd föl a húgod seggébe!" (Erre mindjárt visszatérek.) Sajnos megvan az a rossz tulajdonságom (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül), hogy még a legnagyobb kedvenceimet is meg tudom unni, ha túl sokat kapok belőlük. Így volt ez valami meggyes péksüteménnyel is…

Boris Vian egy zseniláda volt! A patafizikusok első satrafája nemcsak polgárpukkasztó íróként, költőként, festőként, zeneszerzőként és újságíróként fungált, hanem képzett jazztrombitásként is (állítólag többször is együtt trombitált Miles Davisszel). Életéről és…

Pár napja előkerült a blogban egy Youtube-os nem hivatalos klip, amiről rögtön a hip-hop és turntablism világában klasszikusnak számító Swing sethez készítettre asszociáltam (a képi világot elnézve talán nem is alaptalanul). A név ellenére hat tagból álló Jurassic 5 közel 15…