Egy valamirevaló popzenekedvelő (akinek tényleg minden egyformán popzene) úgy képzeli el a mennyországot, hogy ott kedvenc, már nem élő bálványait nézheti meg élőben. Így aztán nem nehéz elképzelni, hogy milyen tülekedés megy fenn egy Beatles, Doors, vagy Jimi Hendrix koncerten. Bár az segíthet, hogy marcona biztonsági őrök helyett angyalok figyelnek a rendre.

Ha mégsem ekkora kaliberű koncertre vágysz majd, akkor a legjobb szívvel ajánlhatom a Broadcast zenekar fellépését.

Trish Keenan, a Broadcast énekesnője 2011. január 14-e óta tekinthető meg ott fenn. Azt nem tudom, hogy szólóban is fellép-e, vagy megvárja fő tettestársát, James Cargillt, akárhogy is lesz, ezt a csemegét kár lenne elmulasztani.

Hogy mire lehet számítani tőlük? Nehéz behatárolni. Amikor a címkéket írtam ehhez a bejegyzéshez, alig bírtam ki nevetés nélkül, mert ilyen skatulyákat öröm leírni, hogy folktronica, dream-pop, neo-pszichedélia, posztmodern-pop, indie-elektronika...

A Broadcast legfőbb zenei rokonai közé tartozik a Stereolab (főleg az énekhang tekintetében), a követők között pedig a manapság ünnepelt, független, a 60-as évek naiv, álomszerű muzsikáját a mai kor elektronikus vívmányaival elegyítő előadőkat (Panda Bear, Sufjan Stevens, Caribou, Four Tet) találhatjuk. A zenekar myspace oldalának stílusmegjelölése áll a kegközelebb az igazsághoz : "genre : other".

Most már szó szerint másvilági zene ez.