A lázadással csordultig teli serdülőkorom kellős közepén (1996 egyik őszi
délutánján) fogtam magam és levágtattam a háztömbünk alatt szerényen
meghúzódó hanglemez boltba, ahol szinte az ajtócsapódással egyidőben
leemeltem a polcról azt a barnás-vöröses háttérbe vésett motívum mögül,
dermedten rám meredő szemgolyó borította hanghordozót (kazetta formájában
persze). Az "Éj Szeme" című albumot napokon belül kívülről fújtam...
Az 1994 óta tevékenykedő, s azóta számos tagcserét és egy szétfoszlást is
megélt "szegedi" zenekar "Bob" Macura és Matláry Miklós vezérletével a mai
napig ontja az életre keltett, méregzöldre kent melódiákat, melyeket elevenen
áldoz fel a gótika oltárán. A katedrálisok freskóit megtornásztató dallamok és
masszív gitártémák az emberi kicsinységet vésik szüntelen, apokaliptikus
akkordokon keresztül a halandóság három félkörös ívjáratába s azon túl.
Ízelítőként egy (szerintem igen ütősre sikeredett) Madonna feldolgozást
választottam mára, a 2009-ben napvilágot látott "Új Birodalom" címet viselő
lemezükről. Legújabb albumuk mottóját pedig így búcsúzóul s szeretettel
mindenkinek:
!Non Omnis Moriar!
Utolsó kommentek