A filmek iránti rajongásom viszonylag újkeletű, viszont akkora a lendület azóta is, hogy például életemben először szinte minden oscar-jelölt darabot megtekintettem már a vasárnapi jelöltek közül. Bár úgy gondolom panaszkodni nincs okunk az idei felhozatalra, viszont ha a zenére koncentrálunk - zenei blog lévén -, nem rúg labdába egyik sem a nagy kedvencekkel szemben. A további szűkítést két dolog segítette: egyrészt több esélyes előkerült már az elmúlt közel egy év alatt, másrészt pedig biztosan tudtam, hogy ki lesz a győztese az esetleges filmzenés tematikai hétnek, amint végignéztem az Ex Drummer című belga állatságot.
Ez volt valamikor nyár végén, tegnap pedig kb. negyedszerre tudtam le. Néhány képkocka után szinte biztos voltam benne, hogy a kedvenceim közé fog kerülni, és természetesen így is lett. Bár egy viszonylag erős gyomrot és idegeket igénylő lélekgyilkoló műről van szó, egy próbát mindenképpen megér azoknak is, akik nem ismerték fel magukat, mint célcsoport. A főszereplőnk Dries Van Hegen, az egykor kiváló dobos - jelenleg pedig híres író, akit három fogyatékos (szó szerint) zenész felkeres, hogy csatlakozzon egy fellépés erejéig a bandához. Ő pedig elvállalja és így alakul meg a Feministák nevű rock banda, mondván (leveletkaptamlájf ne nézz ide!), hogy négy fogyatékos csávó van annyira jó, mint négy feminista liba. Hogy mégis miért éri megnézni, és egyáltalán mi a jó ebben a filmben? Erre tökéletes válasz Dries indoka a csapathoz való csatlakozáshoz: Ki akarok egy kicsit lépni a boldog kis világomból. Lesüllyedni a hülyeség és rútság mélységeibe. A korlátoltságba, a hitetlenségbe, a csalók közé. Bezárkózni a lúzerek életébe, anélkül, hogy oda tartoznék. Tudván azt, hogy bármikor elmenekülhetek onnan.
Ami pedig a zenéket illeti: ritkán igazodnak ennyire jól a hangok a képekhez, különösen ha a nem eredeti filmzenéket nézzük. Nagy gondban voltam, hogy melyiket is válasszam, de hiába vannak ennél sokkal mélyebb és jobb darabok a közel 100 perc alatt, leginkább egy ilyen agyament szám illusztrálja megfelelően azt, hogy mire is számítson az, aki nekivág. A Millionaire amúgy egy helyi banda, melyet az a Tim Vanhamel alapított, aki többek között az Eagles of Death Metalban nyúzta a húrokat (a második lemezüket pedig Josh Homme házi stúdiójában rögzítették).