minden napra egy zene

Tavaly elutaztam Edinburghba az akkor még kint élő barátaimat meglátogatni és kicsit körülnézni. Valamelyik nap, a szokásos esti pub túránk közepén egy Whistle Binkies nevű rock pubban kortyolgattuk a kiváló skót ale-t, miközben hallgattuk valamelyik helyi hard rock bandát, de különösebben nem foglalkoztunk vele. Amolyan aláfestő zeneként funkcionált a rég nem látott barátokkal való beszélgetéshez. A koncert után a szemem sarkából láttam, hogy egy vékony pali besétál az előadótérre és készülődik az előadására. Egyes egyedül kiült egy székre és nem hozott mást magával csak egy gitárt. Aztán elkezdett játszani és nekünk meg leesett az állunk. A srác egyedül, egy gitárral, a hangjával és a lábával való dobolással több energiát adott át mint az előtte játszó torzított gitárokkal, dobszerkóval felszerelt zenekar.  Simán lemosta őket és életem egyik legkirályabb zenei élményét is nyújtotta egyben.
Próbáltam keresni egy videót, ami nagyjából vissza tudja adni a Lee Patterson varázst, de sajnos csak ilyen tré minőségű felvételeket találok. Azért talán valami betekintést mégis enged.
Alant pedig egy teljes hosszúságú szám hallható tőle. Remélem tetszeni fog nektek is.