Benyovszky Móric hererákját - annak eltolvajlása után persze - is kiállították a híres emberek vírusait, betegségeit földölgozó retrospektív tárlaton a Népművészeti Múzeumban. Egy vitrinen osztozott további másodrangú kórokkal, Kassák Lajos szívinfarktusával, Szent István király szent jobbjának szentjánosbogár-csípésével, Szvatopluk morva fejedelem szemtengelyferdülésével és Alföldi Róbert homoszexualitásával. Sárgultak az irígységtől a betegségek, ugyanis a hátsó szárnyhoz közel foglalhatták csak el helyüket. Az igazi celeb-kórok a bejárathoz közel voltak megtekinthetőek, a kompozíció középpontjában rögtön Michael Jackson lúdtalpa, II. Erzsébet angol trónbitorló titkolt gerincsérve, Arany János komplett hasfala, David Bowie elferdült orrsövénye, Latinovits Zoltán skizofréniája, s végül egy bizonytalan eredetű, de valószínűleg valamilyen úton-módon Geszti Péterhez köthető végbélsipoly.
Zoárd ámult-bámult, és különösen sok időt töltött egy asztal előtt, amelyen különböző fertőzéseket kínáló tálkákat helyeztek el a vírusgazdák. Nem tudta, melyiket válassza. Aztán végül inkább nem is választott semmit, gyorsan beírta a kiállítás vendégkönyvébe, hogy "Köszi, betegre röhögtem magam", aztán kifordult a múzeumból és felkereste a legközelebbi karantént, hogy lecsatolja műfüleit. Óvatosan kellett széjjelhagynia szerveit a városban, mert a szamuráj követte, és ha szagot fog, mindennek vége.
Pillanatnyi elmezavar következtében a köztemetőbe rohant, kiásott néhány csontvázat és ravaszul összecsere-berélte őket, majd gonoszul a markába röhögött. Ugyanez a vigyor ült az arcán, amikor méretes lépteivel az éjjel-nappaliba bevetve magát tejfölt kért, túrót, némi szalonnát, meg egy zacskó tésztát, hogy este legyen mit vacsizni anyunak és apunak is. A kefekötőből boltossá avanzsált kétszemű bolti személyzet nagyszerű, alkalomhoz illő üres fehér nejlonszatyorba pakolta be a megvásárolt árut, kilencszázötven forintot kért ellenszolgáltatásként. Majd, kikalauzolva a kedves vásárlót a boltból, az önmagával folytatott sakkjátszma utolsó lépéseként csendbe lekapcsolta a villanyokat, elzárta a gázcsapot, leütötte helyéről a villanyórát, magához vett a sötétben két üveg Stefflt, kiment az üzletből, lehúzta a rolót, bezárta az ajtót, s végül a kulcscsomót a járdaszegély mentén lévő kanálisba dobta.
A túrós tésztának már se híre, se hamva nem volt, amikor Zoárd ismét a temetőbe indult, belátva, hogy bujdokolnia kell. Zigóta-énje kilógott a polármellény alól, bámulatos színkompozíciót sejtetve még a temető vaksötétjében is. Az urnák mentén haladt, és felszedegette a földről a pogácsa-morzsákat, a galambürüléket, és nem titkolva - nem is nagyon volt ki előtt - szándékát lassan a félhomályba merült. Lassan kezdett eltűnni, előbb a nagylábujja, aztán a köldöke, később a bal szemhéja, és így tovább, a lapockája, néhány hörgőcske, a mellkasszőre, míg végül aztán mindene beleveszett az egyik szemetes mellett eldobott műanyag ásványvizes flakonba.
Utolsó kommentek