minden napra egy zene

A tévénézés jó ideje rajta van már a legnagyobb időpocsékolások listámon, ugyanakkor néha még az időpocsékolásból is jó dolgok születhetnek. Most legalábbis így történt, amikor a mezzo tv-n ráakadtam erre a koncertfelvételre a napokban.
Persze lehetne azzal jönni, hogy úgy könnyű, ha van pár hang a hangszerek között (amiről érdemes tudni - azon kívül, hogy gyönyörűen szól -, hogy kizárólag megrendelésre gyártanak piszok kevés darabot, természetesen piszkosul drágán), de itt azért többről van szó, meg hát ha azzal is jövünk, akkor sincs semmi. Ezek a srácok nagyon profik.
Azon pedig ne lepődjetek meg, hogy nem az elejéről fog elindulni a videó, mert a lényeg 7 perc után kezdődik, ami rövid időn belül csodás mesévé alakul át, amely leginkább egy vihar utáni merengős sétára emlékeztet, miközben kezd visszatérni a vihar előtti élet.