Péntek, 05:21: Ebben a percben eldöntetett a mai írás tárgya végérvényesen.
A sötétben végigbotorkáltam a konyháig, hogy megbizonyosodjak egy természeti alapszabály hitelességéről, miszerint a fény az éjszaka a hűtőben várja a reggelt, és ez ebben az esetben is nyugodtsággal töltötte el az összeesküvés-központomat a hipotalamusz jobb oldalán, aminek kapcsán egyébként nagy csalódottsággal vettem tudomásul anno pszichológián: nincs víziló alakja.
Azonban az idegdúc t-mínusz 6 és fél másodperc múlva aktív üzemmódba kapcsol.
A bocimintás dobozért nyúlok. Megvan, kellemes hideg, eddig semmi váratlan. Eddig. Megemelem, és a befektetett energia túl nagynak bizonyul, majdnem kihajítom a hideggeneráló konyhai eszközből, azonnal nyomozás indul a rejtély pontos kivizsgálására. Lehet, hogy sokkal erősebb lettem... lenézek a plöttyedt pocakra, ez kizárt. Lehet, hogy parkinsonos lettem... megvakarom a seggemet, ez elég jól ment, kizárva. Elfogyott a tej... Baszki, ez elfogyott. 7 perce indult a nap és máris tragédiába torkollott. Nincs Tej (ma). Üzenet az agynak: Jobban jársz, ha visszafekszel, Te barom!
Mikor utánaolvastam a Herman's Hermits zenekar történetének, akkor kicsit csalódottá váltam. Az én szememben ezek a veterán órási alkotások mind a maguk természetes és minden körmönfontságtól mentes valójukban adják a hátteret az aktuális zenei felhozatal háttereként, ami, mint azt tudjuk a végletekig elüzletiesedett. Sajnos azonban az írások alapján pont ez történt 63-ban Manchesterben is, mikor egy szemfüles skót producer úr gondolt egyet és megtervezte a Heartbeats zenekar átalakítását, és létrejött a helyes kisfiús Herman's Hermits.
A vállalkozás abszolút bejött, nagyszerű zenéikkel és szerelmetes imidzsükkel gyorsan nagy népszerűségre tettek szert, és ez amúgy nem véletlen. Én csak a tejest ismerem tőlük, de nagyon szeretem, kifejezetten érett beat elgondolásokat élhetünk át egyedi dallamvilágán keresztül, és kedves mosolygós csomagolásában. Az a tipikus múzika, hogy ha meghallod, akkor egész nap különböző részletei visszhangoznak fejedben, még valamelyik másik át nem veszi a helyét.
A probléma vele, hogy egyáltalán nem tükrözi azt az óriási csalódottságot, mikor valaki reggel szembesül vele, hogy nincs tej a kávéba. Isten óvja a királynőt és persze mindenkit, aki átéli a rettenetes felismerést!!!
Utolsó kommentek