Hiába, hogy mindent át-átsző a borzalom, a gyilok, a sok szörnyűség, azért vannak nyugodt és örömteli pillanatok is az életben. A minap például Küllög Ede kezébe akadt egy három éve a sarokban porosodó autófényes flakon. Autófény volt a flakonban, ezt úgy kell érteni. Szájtátva vitte oda a sarokba az unalmában a fejét ide-oda ingató ebhez, más ugyanis nem tartózkodott a lakásban Brumi kutyán és rajta kívül. Valakinek azonban el kellett dicsekedni az újra felfedezett kinccsel.
Brumi kutyát azonban kevéssé érdekelte az autófény, egy velőscsontnak jobban örült volna, vagy bármi egyébnek, akár valami kutyakeksznek, májpástétomnak, tízdekapárizsinak teszem azt. Semmi kutyaöröm-okozásra alkalmas eledel nem volt azonban otthon. Ez a program gyorsan lefutott a kutyaagyban, majd a gép kidobta az eredményt, amely a következőképp realizálódott: Brumi két láb + seggről négy lábra emelkedett, vakkantott, kikapta Küllög Ede kezéből a flakont, és lenyelte azt. Ede meglepettségi szintje hirtelen a 0-ról 1-es szintre ugrott, amely szignifikáns növekedés bár, de azért a kutyatulaj az ISO 9001-es minőségbiztosítási rendszer bevezetésének rögös, ám reményei szerint hasznos és gyümölcsöző útja körüli gondolatmenetét csak néhány szempillantásra akasztotta meg. A megszakított gondolatfoszlány tartalma imígyen képezhető le a beszélt embernyelvre: „a hosszas kutatások bizonyították, hogy az otthoni kekszgyártó automaták forgalmazásában nagy haszongyarapodás érhető el a rendszer bevezetésével”.
„Az autófény azért csak hiányozni fog” – konstatálta Küllög Ede, majd a néhány, fent említett szempillantás záróaktusaként bosszúból Brumi kutyára zárta a rötyiajtót. Ezután felöltőt öltött fel, zakót, keménykalapot és krumpliorrot – ez utóbbit csak viccből, belenézett a tükörbe, kaccantott, s levette. Majd, mivel a hanyatlás fojtogató, bűzös leheletét vélte érezni, mikor szája elé tette kezét, s ujjaival az orra irányába terelte a kiáramló levegő irányát, gyorsan bekapott egy Orbit is. Végül sétapálcát ragadott, majd kilépett a bejárati ajtón. Aztán a kijáratin is, ki az utcára, s besétált a vállalathoz.
A portán régi kedves, egyúttal nyugatnémet ismerőse fogadta, akit üzemi balesete után (egy gépsor a hátára esett, ezért derekától egészen a nyakáig megbénult) megtett az Otthon Kekszgyártó Zártkörűen Működő Részvénytársaság Ponty utcai épülete jobboldali frontjának portásává. Herbert von Himbeerland, a portás köszöntötte az épületbe belépő Edét, ezzel pontot téve egy fél órája folyó vitára, amelyet a társaság jogtanácsosával folytatott. A jogtanácsos ugyanis fél éve rendszeresen kamatyolt Ede titkárnőjével (és ezt már a folyosón is pletykálták), közben azonban megtetszett neki Ede titkárnőjének legjobb barátnője. S mivelhogy magas erkölcsi tartása sehogy sem engedte, hogy egyszerre kettejükkel folytasson szekszuális viszonyt, erős gondolkodóba esett. Így Herbert von Himbeerlandtól is tanácsot kért, mit tegyen, melyiküket válassza. A nyugatnémet mozgássérült portás a messzeségbe meredt, látszólag hosszasan gondolkodott, majd azt javasolta a jogtanácsosnak, merüljön el a poligámia mocsarában. Végül, fitogtatóan Nietzschét idézett: „Isten a feledékenységet tette meg kapuőrnek az emberi méltóság templomküszöbén.”
Az egyetemet végzett jogtanácsos azonban magasabb erkölcsűnek vallotta magát, mintsemhogy két, vagy több hölgyismerősével folytasson viszonyt. És ezt ecsetelte épp a portásnak, mikor Küllög Ede Vezérigazgató Úr megérkezett. A nem mindennapi esemény szétrebbentette őket, bár előtte még hangosan köszöntötték őt.
Majd ki-ki ment a maga dolgára. Ede az irodájába, a jogtanácsos pipilni, Herbert pedig lábbal hajtható kerekesszékével az utcafrontra néző bejárathoz, ahol Ede az imént bejött, ám elfelejtette becsukni maga után az ajtót - vagy éppen direkt hagyta úgy, ki tudja? Herbertnek volt egy sejtése, de azt megtartván magának jókorát rúgott az ajtóba, hogy az csak úgy csattant. De azért becsukódott.
Utolsó kommentek