7 éve már, hogy a m_nus égisze alatt megjelent Mathew Jonson talán legismertebb és egyben legsikeresebb EP-je a Decompression (A oldal, B oldal). Azóta főként a Wagon Repair sorait erősíti (nem véletlenül, hiszen a label társ alapítója), ám a néhány napja megjelent Learning to Fly-jal ismét visszatért Richie Hawtin legendás kiadójához.
Sejtettem, hogy ebből akár még valami egészen fasza dolog is kisülhet, így mikor először hallottam, hogy az egyik kövektező m_nus kiadávnyt ismét MJ jegyzi majd (aki nem az az MJ, de még csak nem is az az MJ), ennek megfelelő szintű izgalommal tekintettem a lemez megjelenéséig előttem álló időszakra. Aztán a várakozásaim végülis beigazolódni látszottak, hiszen az összesen egy számot, és annak egy, a szerző által átértelmezett változatát tartalmazó kislemez szerintem eléggé jó lett.
Érdekes, hogy a "B" oldalon található dub verzió szerintem sokkal inkább "Mathew Jonsonos" lett, mint az alább hallható eredeti. Az elnyújtott, monoton, hipnotizatív szerkezete/felépítése és az originálban hallható szintiszólamot nélkülöző, kvázi egyszerűbb dallamvilága engem sokkal inkább emlékeztet a régebbi, tipikus Jonson hangzásra.
Ez nem jeleti azt, hogy az "A" oldal gyengébb lenne (bár még ez is lehet egyébként... a magam részéről még nem döntöttem el :), csak éppen teljesen más hangulatú. A (félve jegyzem meg: de talán egy ici picit giccses, viszont ettől még nem kevésbé jól eltalált, és fentebb már említett) főtémát hallgatva ugyanaz a furcsa, titokzatos, science fiction érzésem támad, mint mikor annó kissrácként a Stúdió, a Panoráma vagy a többi legendás főcímdal egyikét hallgatva tátott füllel ültem a TV előtt, vagy mint mikor 8 évesen a nagymamám UFO Magazin gyűjteményét lapozgattam, esetleg (hogy tovább ragozzam) mikor először hallottam apám Kraftwerk és Jarre lemezeit... bár nem kizárt, hogy csak engem kapott el ez a retro-future érzés... majd eldöntitek, ha meghallgattátok :)
Utolsó kommentek