Itt az ideje szót ejteni egy ősi parazita lényről, mely már elég régen tizedeli az emberiség önállóságát büntetlenül. A gazdatestet gyakran olyan addiktív utóhatások érhetik, amelyek következtében ugyanaz az ember nem lesz soha többet, mint az unió előtt.
 

Ez a bestia nem más, mint a sláger.

Az ártatlan hallgató, könnyen a slágerdalok fogságába eshet, ha nem vigyáz magára. Ráadásul így melegebb időben teli van velük az éter, úgyhogy elég nagy bajba kerülhetünk, ha nem védekezünk ellenük. Ezek az alattomos lények a hallónyíláson keresztül hatolnak be a szervezetbe, végigsüvítenek a csigavonalon, majd becsapódnak a dobhártyába, és onnan már nincs menekvés, megtörténik az egyesülés. Kulcsként illeszkednek az általunk rejtegetésre szánt ajtónk zárjába, ami az orákulumhoz vezető csatornára nyílik, így a gazdatest teljesen megbénül a mentális sokk hatására, és a sláger át tudja venni az uralmat a test fölött teljesen. Védekezés gyanánt ajánlott néhány Napalm Death, Madball vagy akár Soulfly dallamot dúdolni óránként, így nehezebben veszi át az irányítást az alantas lény.

Bertrand Cantat illuzionista bűvész egy fortyogó lombikokkal teli sötét szobában dolgozott a mai dalon évekig, még végül 2001-ben napvilágott látott, a tehetséges zenész közvetlen környezetében a kövektező években hullottak is a nők rendesen.

A "Le Vent Nous Portera", ami nagyjából annyit tesz, hogy a szél el fog szállítani minket, valóban egy zseniális alkotás, amely nem nagyon válogat a potenciális áldozatai között, majdnem mindenki veszélyben van általa. Stílusa alapvetően a franciákra jellemző kellemes minimalizmus jegyében formálódott tökéletesre, érdekesség hogy az akusztikus gitárt a bongó és mambó francis hercege, Manu Chao csapkodta a felvételen. A francia nyelv alapvető dallamossága a vokált végigtolja az egyszerű témák által kitaposott ösvényen, amit kiválóan fűszerez az azonos jegyekkel tagolt klip is, és mindent a gazdatestek értelmezésére bíz.

De vajon miről énekelhet nekünk Bertrand?!

Tud valaki franciául?