Hetek óta tervezgettem, hogy ma megosztom veletek egyik viszonylag friss kedvencemet, már a poszt szövege is összeállt a fejemben nagyjából, azonban tegnap, szokásos éjjeli elfoglaltságom (a.k.a. zene utáni kutatás) közepette felfigyeltem valamire, aminek sikerült KO-val kiütnie a ringből addigi jelöltemet.
Balam Acab (azaz polgári nevén Alec Koone)-ról ejtenék tehát néhány szót mai ajanlómban. Valóban csak néhányat, mivel az úriember mindeddig történetesen egyetlen egy EP-vel rendelkezik, mely a new york-i TriAngle Recordsnál jött ki tavaly, azonban, mint megtudtam, már nem kell sokat várni a 19(!) éves zeneművészetet hallgató Koone debütáló albumára, mely szintén a TriAngle-nél fog kijönni augusztus 29-én.
Jöjjön most az album előfutáraként napokban bemutatott dal, mely kísérletező hangzásvilágával, drasztikusan lelassított ütemével, erősen eltorzított, már-már kísérteties vokáljával tegnap éjjel szempillantás alatt levett a lábamról.
Utolsó kommentek