Tudom, hogy még nincs ősz, hogy magasról tenni kéne erre nyomasztó időjárásra, úgy tenni mintha nyáron minden jobb lenne, de mégis olyan nehéz ellenállni a melankóliának, különösen amikor véletlenül rátalálsz egy ilyen zenére, de hát a boldogtalanság is ilyen, legalábbis jobb esetben, nem keresed, jön az magától. Ha pedig már nincs visszaút, kár szembeszállni, és mi máshoz is fordulhatna az ember ilyen esetben, mint a zongorához meg a hegedűhöz. Nem is igazán tudom elképzelni milyenek lehettek az esős napok a feltalálásuk előtt, bár a fordítottja még különösebb lenne, mármint eljátszani egy csokor reménytelenséget újra és újra, miközben folyton süt a nap és bárányfelhők mosolyognak rád.
Bosques De Mi Mente - Nubes Apiladas En Fora De Montaños (Edit)
2011.07.26. 09:00 - gyurmapok
Címkék: spanyol klasszikus zongora 2000es évek modern klasszikus bosques de mi mente
A bejegyzés trackback címe:
https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr13099380
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2011.07.26. 12:02:21
Kicsit emlékeztet az Órák zenéjére engem (www.youtube.com/watch?v=F8-2XQbKfr8) - ugyanaz a szomorúság (a filmet végigsírtam :)...)
Utolsó kommentek