azt mondja hamvas:
'kifelé forduló emberek számoljanak lényük természetével. ami azt jelenti, vegyék tudomásul, hogy kedélyük egyensúlyát csak úgy őrizhetik meg, ha elegendő külső benyomást szereznek. a befelé fordult ember négy kopasz fal között, egyedül, évekig egészen jól elél. elég ösztönzést nyer belülről. mi európaiak erre képtelenek vagyunk. nincs benne szégyellni való; így van. s tulajdonságokat nem lehet megváltoztatni, csak felhasználni.'
nesze neked. mi európaiak tehát, ha a nyár szabadságra megy és hullik az égből az ősz, akkor mit tehetünk mást, mint hogy megpróbálunk elegendő külső benyomást szerezni. van aki ilyenkor felmegy a youtubra, beírja a keresőbe hogy happy songs, és aztán dafke végigtáncolja a szobát; de van olyan, aki inkább azt hogy sad. sad, sad, sad, mennyivel szebb-szomorúbb a mi szavunk rá, mélyebb, búsabb, már magának a szónak is dallama van, mond csak ki lassan azt hogy 'szomorúság'.
na ezt a dalt viszont nem így találtam. a kalapmániás, ránézésre jóllakott egyetemista fejű fredo dolgait ismerőnek az már szinte evidens, hogy a sad song valójában nem is szomorú. inkább felhős zene, könnyed, és kegyetlenül fülbemászó, mondhatni igazi popszám, az meg külön öröm, hogy a szövege olyan, mint ahogy a fák énekelnek; mindenki máshogy, magának érti.
a figura úgy csinál popzenét, hogy közben képes arra, amire szinte már senki a popszakmában, azaz eredeti tud lenni; gyönyörű, képzett falzettje szintúgy unikum, mint ahogy dalainak a kesernyés, de nem nyafogós melankóliája, és az alattuk prüntyögő, néha meglepően domináns elektronika. ráadásul a saját magát multimédia művészként definiáló arc nemhogy a lemezborítóit is maga rajzolja, hanem a klipjeit is ő csinálja, rendezi, vágja, és bár ezek fapados költségvetésűek, és egyszerű effektek, mégis eredetinek hatnak.
érdemes némi időt szánni a dolgait ügyesen összefogó honlapjára épp úgy, mint az először ingyenesen, aztán némi módosítással és vizuálos dvdvel megspékelve kiadott lemezére is, meghálálja magát. a remix bizniszben a többihez hasonlóan szintén ügyes; volt már remix pályázata, és a maxijait olyanokkal dolgoztatja meg, mint például fink, a tunng, vagy pilooski. ennek a nem is annyira szomorú dalnak még az ingyenes, netlabeles időben jelent meg egy rakás remixe, meg aztán az itunes korszakban megint, ezekből hallhatnak a bátrabbak egy összekonyházott ízelítőt.
fredo viola olyan mint parti nagy, tudja, hogy a formátlan szomorúságon cseppet sem segít a valóság. de a bánat, csak úgy mint mi ugye, hiú állat, így aztán az ilyen zenéktől akár el is vigyoroghatja magát.
Utolsó kommentek