miután a jelenlegi viszonyom az élettel kínosan hasonlít a depresszió fogalmához, ezért kezdjük úgy, hogy fel se gyújtsuk a villanyt, húzzuk az állunkig a magányt, és ágyban, gondolatban több száz méter mélyen, hallgassuk meg ezt a számot, elhitetve közben magunkkal, hogy odakint minden kurvára hideg (!) és reménytelen.
ebben az esetben a hatás garantált.
ünnepnapokon megengedhet magának az ember effajta luxusokat, mint ez a majd tíz perc zaklatott szívverés, beleszőve nina simone boldogságon és elégedettségen edzett hangja. nyilván könnyebben bűzlik az ilyesmi dániában, az effajta leheletfinom dubtechno lüktetésnek jobban állhat kopenhága szürke ködbe borult kikötője, mint az odakint tomboló nyár. és azt hiszem arra is várni kell még, amíg nálunk olyan szintű nyitottság található majd egy jazz fesztiválon, mint ott; ahol a programok között szerepel például az, hogy a laptopjuk mögül néha kikandikáló két elektromos szaki széttördeljen olyan klasszikusokat, mint billie holiday vagy nina simone, miközben tisztelettel és hozzáértéssel integrálja azokat saját elektronikus szépségébe.
aki egy kicsit jobban is beásta magát a két szaki (mondhatni pest és buda, de ebből csak az egyik igaz) lulu rouge néven dolgozó munkásságába, az nyilván belebotlott már a kövér berri által ingyen prezentált kismillió remixbe, bootlegbe, meg az úgynevezett 'edit'-ekbe, amik a nevük ellenére nem mind egy bizonyos hölgynek készültek, hanem az általuk megrövidített, bolondított verziói egy adott felvételnek. ezek közül is kiemelkedik ennek a jazz fesztiválnak készített mixeik, ahol olyan kincsekre lelhetünk, mint amikor a már emlegetett ninával eltöltenek egy éjszakát twin peaksban (lásd itt), vagy amikor még feketébbre festik a black is the colour of my love-t (lásd itt), vagy ahogy aljas grúvokkal szaggató dubstepet csinálnak jaccuzival (lásd itt).
az se semmi, amikor a st. germain által már eleve fenékrázóssá gyúrt rose rouge kap még egy adag fejbólogatást (lásd itt), arról nem is beszélve, amit a már szintén említett billie holiday felejthetetlen hangjával művelnek:
hiszen ha már vasárnap, akkor ne hagyd ki a nagy kedvencemet, ahogy a szívszorítóan megénekelt szomorú vasárnap alá beúsztatják azt a bizonyos leheletfinom lüktetést a deadbeattól (lásd itt), vagy ahogy összeeresztik az utóbbi idők egyik legfiatalabb és legizgalmasabb producerével, nicolas jaar-al, (lásd itt), vagy amikor egy hangfalszaggatóan mély dubot csinálnak a feel about you-ból (lásd itt).
miután a figyelmes olvasó bősz kattintgatással már egy délutánnyi hangulatot kapott annak érdekében, hogy ki ne másszon az ágyból, már csak az van hátra, hogy a címben szereplő, mind közül szerintem a leggyönyörűbb átdolgozás linkjét az orrára kössem, ami bár mindössze három (!) mondatot ismételget a will i find my love today című dalból, mégsem tudom eleget meghallgatni, mint ahogy arra se tudok rájönni, hogy tényleg jól sejtem-e, hogy a csilingelés egy colleen szám megbuherált pár másodperce.
mindenesetre leszedheted itt.
nem csak hogy új hangulatokat, és lehetőségeket kapnak ezektől a találkozásoktól, az egyébként már szinte közhelyesre ismerhetett számok, hanem talán így átélhetjük azt a csodát is, hogy milyen amikor két, elvileg egymástól messze lévő stílus és kor, kéz a kézben zuhan, érzéseink feneketlen mélységébe.
Utolsó kommentek