mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

De-Phazz - No Jive

2011.08.27. 09:00 - retinaturner



Régesrég, amikor még zabsem fért a seggemlukába, amikor még Peresztrojka volt a becenevem - Ede barátom adta -, amikor még számított a véleményem, hogy mit gondolok, sőt, nemcsak másnak, de még magamnak is, szóval régesrég, egy közeli bolygón potrohrákot kapott egy krumplibogár, mert túl sokat napozott, nem törődve a híradóban hallottakkal, hogy léci ne szálldigáljon dél és 12.05 között fedetlen fejtorral vagy potrohhal a Hócipő-ligetben. Ráadásul az eszetlennye bagózott is közben, és ezen régesrégi közeli bolygón még bizony akkoriban, amikor zabszem sem fért abba a bizonyos likba, mezétlábas cigik voltak csak: volt mezétlábas Kabóca (kátrány: 10 mg., nikotin: 0,8 mg., CO: 12 mg.), füstszűrő nélküli Toszkána (kátrány: 13 mg., nikotin: 1,1 mg., CO: 7 mg.), suttyomimport, de még mindig dohányköpködős букашка (kátrány: 12 mg., nikotin: 0,6 mg., CO: 8 mg.), a jelenleg is ismert narancs Pellmell, meg a rendre meg-megfizethetetlen, úri murikon óvatosan pöfékelt Peking gyöngye (kátrány: 60 mg., nikotin: 112 mg., CO: 0,1 mg.).

Tollboájában bőgött Homoki Rózsa - így hívták a burgonyarovart -, mert hát bizony az imént tudta meg a rossz hírt a doktorbácsitól, hogy rákos, hogy áttétes, hogy holnap megdöglik. Mitagadás, a hír hallatán a tollboa is elkezdett szakadozni, pedig nem fércmunka, hanem maga Saláta Bögyörő úriszabó ízeltlábai közül kikerült egyedi darab volt. Rózsa sajnálta magát is, a boát is, és biza már körülötte molyoltak a molyok, várva szegény szerencsétlen krumplibogár irtóztató szenvedések közepette benyelt döglését. De ő még nem adta fel, háthiszen továbbra is csak a szúró fájdalmat és a potrohadás első fázisát vélte felfedezni a két darab rendelkezésre álló agysejtje egyikével. A másik agysejt hathatós segítségével - jobb híján, nem volt ugyanis a feladatmegosztáshoz hozzászokva - felváltva foglalkozott kedvesével valamint azzal, hogy miként töltse az életéből hátralévő 15 percet***. Aztán az agysejtek, nem bírván a gyűrődést, lassan kezdtek megfáradni, összegabalyodni, amelynek következtében Rózsa összezavarodott.

Lehuppant hát a karosszékbe, és fájdalmas bőgésbe kezdett, amivel biz hibát követett el, mert a közelben kolbászoló ízeltlábúak elkezdtek köré-köré gyűlni, szálldosni, mígnem lettek vagy hárommillió-kétszáznegyvenhatezer-ötszázkilencen, és az egyezményes jelre - egy hólyaghúzó nünüke belefújt egy tubába - egyszerre harsány nevetésbe kezdtek, a rákette krumplibogarat megszégyenítendő. Némelyik pofátlan seggdugasz nem átallott valami ocsmányságot is bekiabálni.

Egy halálfejes csótány például azt üvöltötte: "te bőgőmasina"! Egy homályos ködröpszitkár pedig, a kis genny, úgy csúfolta a halálraítéltet: "síró-pityogó, óvodába nem való!" egy házi tücsök - mit is várjon tőle az ember - nem átallott Rózsa mellé ugrálni és büdöscigány-dalokat hegedálni a hegedáján mindenféle, gunyorosabbnál gunyorosabb hangnemekben (preferálva azonban a cisz-lokriszit), egyre nevetségesebbé téve hősünket. A bitosítékot pedig az csapta ki, amikor egy hétpettyes katicabogár vánszorgott kacagásra ingerlő léptekkel Rózsa mögé, először szamárfület tartott neki, aztán pedig melléült a fotelba, és utánozni kezdte őt: sírást mímelt, meg-megrázkódva. A helyzeten tán tompított kicsit, hogy aztán összegabalyodó pettyeiben megbotlott, és a 7 mm magas ülőalkalmatosságból úgy taknyolt a földre, hogy menten szörnyetdeglett.

És ekkor kénytelen-kelletlen felgyorsultak az események: megérkezett a kétszemélyes felmentő sereg, amely egy görög fémlepkéből és egy hőscincérből állt. Állig felfegyverkezve érkeztek, és egy laza sorozattal leterítették a népes rovarhadat. Homoki Rózsának még 26 másodperce volt hátra szaros, jelentéktelen kis életéből.

2 másodperc alatt végiggondolta, mit is tegyen a hátramaradt időben. testvériesen 12 másodpercet szánt a megmentőknek, a másik 12 másodpercet pedig elégségesnek tekintette a halálra való felkészüléshez, a megnyugváshoz, a teátrális csőszívéhez-kapáshoz, az összeeséshez és végül az utolsó lehellet kileheléséhez valamint az utána következő, mindent lezáró mozdulatsorhoz. Szólásra nyílt hát a szája, amelyet a következő szavak hagytak el:

- Köszönöm, te, hőscincér - mutatott itt a hőscincérre -, és te, görög fémlepke - mutatott ekkor a pillangóra -, hogy megtettétek ezt egy döglődő burgonyabogár, jelesül az én kedvemért. Rátok hagyom minden ingóságom, a pénzemet és a VW bogaramat, míg a megingathatatlanságomat az én kedvesemre, akit meg kell keresnetek, itt van valahol a környéken. Rovarok, egyesüljetek, és ne bántsátok rákos társaitokat, mert az csúnya dolog. 
 
És aztán jött, aminek jönnie kellett: gondolatban felkészült a halálra, megnyugodott, csőszívéhez kapott, majd kicsit sem váratlanul összeesett, és kilehelte utolsó lehelletét... ami sajnos oly irtóztatóan mosatlanpénisz-szagú volt, hogy a meghatottságtól elérzékenyült görög fémlepke és az elérzékenyültségtől meghatott hőscincér azonnal összeesett és szörnyethalt.
 
_________________________________________________________________
***: szifiben jártas olvasók olvassák tovább a tanulságos történetet a rák veszélyeiről, a tudományfikcióban kevésbé jártas, urambocsá teljességgel járatlan, ámbátor nyájas olvasóknak pedig súgok: a galaxis ezen porszemnyi szegletében, ezen az állattársadalomlakta, elnyűtt, mocsaras, leépülő planétán bizony mindössze 40 földi percig tartott egy áldott nap.

 

Címkék: elektronika 1997 90es évek de phazz






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr433182022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása