Nincs annál bosszantóbb ha tisztán szól a fejedben egy szám és fogalmad nincs róla mi az, olvastam pár nappal ezelőtt az arckönyvben, és rögtön az jutott eszembe, hogy ideje volna megosztanom azt a muzsikát, melyet elsőként töltöttem fel a soundcloudra mikor beválogattak az egyzene akciócsapatba, de azóta is csak váratott magára. Hogy miért lett ez a kedd most a megfelelő alkalom, azt az említett poszt után nem sokkal meglátott hír okozta, miszerint Laurent Garnier ismét hozzánk látogat, ráadásul végre klubba.
És hogy mi az összefüggés? Úgy tíz évvel ezelőtt a francia zenész egyik - és számomra azóta is legfontosabb - mixében leltem rá először, természetesen klasszikus szerelem első hallásra, azt meg mondanom sem kell, hogy rátalálni a címre teljesen esélytelen volt, s így kezdődött meg egy körülbelül nyolc éven át tartó hajsza.
Az internet berobbanásával szép lassan meglett egyre több darab a kirakósból, én viszont nem akartam várni amíg az ölembe nem hullik a megoldás: különböző fórumokon kérdezgettem; végigtúrtam számtalan esélyes kiadó és előadó online meghallgatható zenéit; minden egyes neten fellelhető Garnier mixet alaposan végigfüleltem - amit mondjuk egyébként is megtettem volna; emiatt kezdtem el állandó jelleggel a PBB rádióra hangolni; és még írogattam is különböző, hozzá kapcsolódó oldalakra, illetve látszólag az ő elérhetőségeire is - nulla angol tudással -, de mindössze egy olyan választ kaptam, hogy az egy rajongói oldal, bocsi. Így ment ez hol kisebb, hol nagyobb megszakításokkal, mikor is közel két évvel ezelőtt, egy újabb zenebuzi ismerőssel pont szóba került a franciák büszkesége, úgyhogy rögtön küldtem is át a kivágott mintát, majd ezen felbuzdulva a facebookon sem kíméltem az esetleges megoldókat. Hogy pontos forrással tudjak szolgálni, rákerestem ismét, és hát az élet fizesse meg annak, jó bőségesen, aki kiegészítette az addig hiányzó sort ezzel a számcímmel. Nem tudom remegett-e úgy a kezem, mikor bepötyögtem a gugliba, és vert-e úgy a szívem azóta (vagy korábban), mint amikor elindítottam a winampban, de ennyi év után visszahallani teljes, vágatlan verzióban azt a zenét, mely rendszeres időközönként költözött be a fejem elnöki lakosztályába (és maradt ott hosszú ideig), tényleg nem sok mindenhez hasonlítható érzés.
(Egyébként meg elképesztő, hogy egy zenébe valaki ennyire beleszeret, de soha egyetlen hivatalos válogatásra, mixlemezre, semmire nem került rá, az egyébként több szót megérdemlő Justin Berkovi is mindössze ezen jelentette meg a b oldalon, nem értem.)
Utolsó kommentek