Zenebuziknál bizonyos időközönként visszatérő többnyire gyors lefolyasú betegség azaz úgynevezett "zeneundor" alakult ki nálam az utóbbi hetekben. A kór általában évente egyszer, néha kétszer üti fel a fejét azt követően, hogy elveszítem a kontrollt és a napom ébren tölött órái számának körülbelül 90%-át zenehallgatással, zene utáni kutatással töltöm -zene reggel, délben, este, éjjel, késő éjjel, hajnalban, reggeli kávéhoz, kutyasétáltatáshoz, metrón, utcán, biciklin és még sorolhatnám - aminek következtében elérek egy pontot, amikor már a szar is ízetlen, amikor bármennyire jó zene jöhet, nem tudom értékelni. Na ilyenkor szoktam egy kis kényszerpihenőre küldeni magam, meghatározatlan időtartamú zenemegvonást alkalmazok. Ezen a procedúrán estem át a napokban, ám magabiztos lábadozásom mesébe illő gyógyulásba csapott át, amikor meghallottam mai postomul szánt Onsulade trekket, zeneundor: volt, nincs!