Időként mindenkinek elege lesz a világból, és mindenkinek jól esik elbújni kicsit a hálószobájában, magára zárni az ajtót, leengedni a redőnyöket, bebújni a paplan alá, és egy csésze forró tea szürcsölése, valamint egy hasáb tokaszalonna elszopogtása mellett néhány órára kettesben maradni a gondolataival. Az ilyen pillanatok zenei aláfestéséhez kiváló választás a pszichedelikus-melankóliában utazó SMRGL (ʃmɪɾɡlɪ) zenekar.
Következzen tőlük egy lassan induló, majd a szép fokozatosan, posztrockosan építkezve katarzisban kibontakozó shoegazer: A Ronda Nő.
"...a zenekarban minden megvan, ami a kultikussá váláshoz kell: buta zene, és jól ordítható káromkodások."
Olvasható a Lángoló Gitárok-on található interjú bevezetőjében.
Nos ennél szebben és tömörebben magam sem foglalhatnám össze a SMRGL mibenlétét, úgyhogy azon kívül, hogy járjatok SMRGL koncertekre, és hogy hallgassátok meg a többi dalt is a weboldalukon, csak annyit tudok ajánlani, hogy ha már belekezdtetek, olvasátok el az interjú bevezető utáni részeit is. Nem ma készült, úgyhogy nem az aktualitására való tekintettel. Sokkal inkább azért, mert olyan érdekességek derülnek ki, mint például az, hogy - az eredeti tervekkel ellentétben - miért nem sikerült végül Tarr Bélának rendeznie a fenti videóklippet, és hogy dugnának e a srácok tarisznyáshippiket.
Utolsó kommentek