Azt tudjuk, hogy a régóta porosodó művek előszedése feldolgozás céljából sok jóra nem vezet, de egészen más a helyzet, amikor egy olyan formáció, mint a The Cinematic Orchestra fog egy némafilmet, majd megmutatják, hogy az ő fejükben mi kíséri a látottakat. Egyébként is, aminek minimális köze van a Ninja Tune égisze alatt tevékenykedő együtteshez, az mindig működik. Mindig jól. Így nem meglepő, hogy a már alapból roppant hatásos Manhatta című 1921-es rövidfilmből is egy felfoghatatlanul gyönyörű varázslat lesz, amikor Charles Sheeler és Paul Strand fotográfusok képei párosulnak ezzel az érzelem-gazdag hangkavalkáddal. Akinek ezt hallgatva nem áll meg a világa, hogy jobban szemügyre vehesse, az rossz frekvenciát használ.
P.S. Érdemes a másik oldalt is hallgatva nézni, mert nem csak majdnem ilyen jó, de ráadásként kétszer hosszabb is.
Utolsó kommentek