A Kistehén volt az a formáció hosszú ideig, akiket nem vettem komolyan - nagyon jókat buliztunk rájuk, főleg egy debreceni Lovarda-beli buli emléke él bennem igen erősen (és mostantól a múlt szombati is), de hogy a zenéjüket otthon hallgassam - na neeeem, addig sosem jutok el. Gondoltam ezt addig a napig, amíg meg nem hallottam a mai dalt tőlük, aztán pedig a Mélybúvárt is. És akkor rájöttem, hogy nem csak baromkodni tudnak felszabadultan és ezáltal fergeteges bulihangulatot csinálni, hanem bizony komolyan zenélni is.
Abban, hogy ezt a két dalt (amelyek közül sajnos fő helyre csak az egyiket tudtam tenni) annyira megszerettem, talán pontosan az játszik közre, hogy az egyik legdöbbenetesebb élmény, amikor az ember egy "bohócot" melankólikusnak vagy elgondolkodónak lát. Mindenesetre számomra ez a dal, ezzel a klippel a 2000-es évek magyar zenei színterének(amelynek azért bevallom, nagy szakértője nem vagyok) az egyik leghatásosabb alkotása.