mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Kispál és a Borz - Mialatt az ég

2011.10.31. 09:00 - Nilsholgersson



Néha előfordul, hogy egy-egy lemez a legbelsőbb lemezjátszónkon felejtődik, és pörög ott addig míg a Jin és Jang összetalálkozik a sarki hentesnél. Ezek a zenék aztán egyéni himnuszként lebegnek elménkben a húsipari Nirvanáig érzéki billogot nyomva ezzel zenei ízlésünkre, a következő 40 évre. Pontosan így történt ez velem is, emlékeztetve arra, hogy hiába éreztem én magam mindig is különlegesnek, ebben sem vagyok az.

Sokszor elhatároztam már, hogy fogok erről a számról írni, de mindig az ideális alkalmat kerestem rá, mert hát mégis csak a legkedvencebb számom, de valszeg ez olyan lehet, mint a gyerekcsinálás, soha nem lesz rá optimális alkalom, így hát akkor most. Lehet, hogy gyereket is csinálok közben.

Mint a többi Kispál számnál, itt sem tudom megmondani, hogy miről szól a dalszöveg, de mint hogy Andrásunk a kortárs zenei dadaizmus oszlopos tagja, így ő is annak a híve, hogy jól hangzatos szavakat, mondatokat pakol egymás után, amik közül az arra érdemes kiszemel egy-két szívéhez közel állót és ő építi maga köré az alkotást tulajdonképpen. Persze bele lehet magyarázni mindenféle rejtett mondanivalót a háttérbe, de kizárt dolognak tartom, hogy szándékosan kerültek papírra ebben a formában, más kérdés, hogy a legnagyobb tudatossággal énekli azokat Lovasi a mikrofon aljába.

Zeneileg kicsit elüt a kompozíció testvéreitől, bár felismerhető, melyik műhelyből került ki. Az akkordmenet zseniális hátteret biztosít, az szokásos idétlen bontás is remekül szőnyegez, szóval minden olyan Kispálos, de azért valahogy mégsem az. Kivételesen annak a tehetségtelen Dióssynak is elmegy a prüntyögése, de azért jobb lenne, ha 15000 kilométerrel arrább csinálná. Egyébként nem is érdemes boncolgatni a performanszt, hiszen ez együtt adja ki nekem azt a hatást, amiért rajongani tudok.

Tudjátok, a vége felé már nagyon elegem volt a Kispálból, csak kínlódtak, utálkoztak, örültem, mikor végre abbahagyták már. De most hogy nincs, be kell valljam, ez a világ már nem ugyanaz nélkülük, jobb volt velük.


Nem pótolhatja őket egy kis csillag, de az egész göncöl sem. 

 

 

Arrivadercivi Kispál és a Borz.

 

 

 

 

Címkék: magyar alternative 90es évek 80as évek 2000es évek alternative rock 2010es évek






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr233341431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása