Tovább haladva a kéthete megkezdett "dead" vonalon, ezúttal egy olyan banda következik, akiknek a nevében ugyan nem szerepel a varázsszócska, viszont éppen kedvenc Dead Meadow-nkkal turnézzák körbe Amerikát, én pedig ennek kapcsán találkoztam a nevükkel. (BTW a harmadik résztvevő a The Black Angels... elég szar turné lehet)
A rengeteg tagcserén átesett zenekar első alapítása közel 20 évvel ezelőttre datálható. A beszámolók szerint akkoriban még egészen más zenét játszottak. Lévén a korai albumaikhoz még nem volt szerencsém, így - ahogy mondani szokás - "az állítást sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom", viszont amint találkozom velük megígérhetem, hogy egyből jelentkezni fogok.
Aktuális hangzásukon első hallásra felismerhető a spagetti westernek hangulatának erős lenyomata (Speaking to The Wind), de vannak jóval indie-sebb (Beauty), pszichedelikusabb (lásd alább) darabok is zenetárukban. A turné-társ Dead Meadow-val ellentétben ők azonban mellőzik a súlyos stoneres riffeket. Zenéjük általában sokkal emészthetőbb, könnyebben befogadható, és valamiért különösen jól passzolnak mozgóképek zenei aláfestéséhez. Számos rendező (köztük Quentin Tarantino (Hell Ride)) választása is rájuk esett filmjeik soundtrackjének összeállításakor, így jó néhány moziban, és TV showban hallhatjuk őket. Ennek köszönhető az idén megjelent Classic Soundtracks nevű, 14 különböző filmben elhangzott szerzeményükből összeállított válogatásalbumuk is.
Ez után a felvezetés után a logika azt diktálná, hogy egy könnyen emészthető darab következzék a Classic Soundtracks-ről... de nem. E helyett a repertoár egy fajsúlyosabb darabjával, egy lassan hömpölygő pszichedéliával készültem nektek, a 2008-as The West albumról. Ez lenne a Colt's Crime. Tessék:
Utolsó kommentek