Hirtelen egy hang szólalt meg hátulról:
-Ne tedd meg, Klyde!
Lábujjhegyre állt, mint egy kényszercselekvésképpen, és végiggondolta hogy milyen lehet egy olyan hegy, ami lábujjakból áll. Elmosolyodott...
-Em eem - vetette oda pofátlan egyszerűséggel, és flegmaságból nem fordult meg, hogy felfedje a felszólítás gazdáját minden kétséget kizáróan. Amúgy is tudta, hogy Gilbert az.
-Akkor rakd le azt a szart és nyugodj le!
Klyde Cooper elfújta hanyagul az egyetlen szabad orrlyukával a gyertyát, és a gomolygó füstfonálba révedt. Másodpercek alatt lejátszotta az eseménysorozatot, ami ezen a vasárnap délután arra késztette, hogy születésnapi jelzőtüzeit önnön szaglónyílásaiba helyezze ízlésesen, ezzel mint egy impresszionista műalkotást képezve saját testéből, és nem mellesleg a szabad légutait elzárva. Kiköpött egy narancsot.
-Nem teszem meg - Hangoztak el az előző próbálkozáshoz képest tökéletesen formált szavak. Könnyebb így, hogy többé nem állja el a hangok útját a déli gyümölcs ami eddig a szájában töltöte ki a rendelkezésre álló tér 108 százalékát, blokkolva ezzel az utolsó oxigénszállító csatornáját.
Hogy elverje a dolog élét a jobb orrlyukából kihúzott egy másik égő gyertyát, megnyalta a mutató és hüvelykujját, és elcsípte a táncoló lángnyelvet, halk szisszenéssel jelezve szánalmas öngyilkossági ksíérletének végét.
-Abbahagyhatnád már ezt a baromságot!
-Tudod Gilbert, nem sok választásom maradt. Semmim sem maradt. Vagy képzelek magamnak egy élhetőbb világot, vagy egyszerűen csak kilépek a mostaniból a semmibe és az örökkévalóságig lebegek a purgatóriumban. - A földrevetette a gyertyát gondterhelten. - És hát... Semmi kedvem buzis világokat kitalálni, ez a Te asztalod.
-Tényleg nincs semmid? Van még például gyertyád is, meg narancsod is.
-Ez igaz.
-Másrészt azt gondolom nem olyan mókás az örökkévalóságig a purgatóriumban lebegni úgy, hogy gyertyák lógnak az orrodból és narancs van a szádban. Hacsak nem vagy egy éhes mediterrán kandelláber.
Utolsó kommentek