December végén soha nem szűkölködünk ragadós coming outokban, vagy mézes-mázas takeawayekben akármerre is kalandozik el a kezünk a távszabályzón mindig remek példák sora tárul elénk, hogyan tehetjük jobbá a saját életünk, vagy akár az egész világot.
Ez a 32. karácsonyomon sem történt másként, azonban akárhogy is próbáltam elhesegetni a gondolatot, a lelkem mélyén tudtam, hogy egy konkrét műsort keresek a 24-i csúcsszuperprémiumbónuszmegapremierrek keretében. Méghozzá azt, amire dekádokon keresztül betegre zabáltam magam olyan édességekkel, amikre ha most ránézek, már attól hízok 15 kilót. Azonban a csalódottságom a rátalálás reményét gyorsan fügvénybe ragadta megjelenítve a fordított arányosság jellemzőit azon: Idén az nincs műsoron.
Így kiderült, hogy szomorú karácsony az idei...
Hosszú évek után nem eleveníthettük föl Kevin McCallister történetét egyik kereskedelmi csatornán sem szenteste, és ez bazmeg egy rohadt szemétség. Én nem szóltam egy szót sem a válság miatt, hogy emelik a benzin árát, meg az áfát megint, de hogy ne láthassam Harry és Marv szétgyörtört fejét a Jézuska szülinapján az felháborító.
Azoknak akiknek szintén hiányérzetük maradt ezen az ünnepen, nekünk be kell érnünk a következő auditív pótló hatással, és azzal, hogy már csak 364 napot kell aludnunk a következő lehetőségig.
És itt van persze mindenki kedvenc betéte is a filmopuszból.
Utolsó kommentek