minden napra egy zene

ma nem esünk a zászlónktól messze, bár zenélni fogunk, nem politizálni. és ha már így alakult, nézzük is meg a kultúra fővárosát, egy szombat, álmos, esős, hideg délután; istván pince, kockás műanyagterítő, vizezett bor vizeskancsóban, és egy bácsi, egy bácsi,…

Jó, jó, tudom, ezzel a dallal most elvetettem a sulykot. Kicsit talán elveszi az eset élét, hogy nem december 24-én kerül ki az egyzene szégyenfalára; akkor, ha jól tudom, egészen másfajta zene fogja burzulni az idegeket. Meg, így, késő este már talán belefér. Talán tekintsünk…

Azt a hétrét hajtogatott pszichedélikus rézangyalát nekijje! Ez aztán a komoly zene!   

 Csak, hogy ez a nap is derűsen induljon:

Már elkezdtek nyakunkba zúdulni az év végi legjobb/legrosszabb lemezeket tárgyaló listák, ami nekem általában arra jó, hogy azokat a zenéket újra felfedezzem, amiket még év elején hallgattam sokat, csak az azóta eltelt időszakban valahogy kevesebbszer vagy egyáltalán nem jutottak…

Elég régóta nem hoztam szóba a filmeket, úgyhogy most már bátran teszem meg ezt, de az az igazság, hogy mostanában zenéhez is a vásznon keresztül jutok a leggyakrabban; na meg ezt a hangot hallgatni, miközben a western végnapjait nézem, az bármikor megér egy posztot. Meg is…

 Úgy alakultak a dolgok, hogy ma csak egy villámposztra futja ... és mivel a Boards of Canadáról egyszer (egész pontosan ide az egyzenére először) már írtam hosszabban is, ők villámposztnak úgy gondolom éppen megfelelnek. A zene itt meghallgatható jobb minőségben. A klip pedig…