"Dalok éjszakai vezetéshez; ellenszer másnaposságra; egzotikus altatódalok; fülbemászó, atmoszférikus" - ezekkel a jól hangzó jelzőkkel és körülírásokkal próbálták pár éve szavakkal megközelíteni, -a Grimes név mögött megbújó-, Claire Boucher 2010-es első lemezének titokzatos hangulatát.
Az az első lemez, a Geidi Primes még az évtizedfordulóra oly jellemző naiv, csináld magad esztétikát követte. Ezzel a hozzáállással, a minimalizmust és személyességet művészi szintre emelve lett igen széles körben ismert az xx, vagy a Beach House például, de velük párhuzamosan persze rengeteg más hálószoba-előadó tűnt fel a semmiből.
Ahogy az lenni szokott, ez az attitűd aztán egyre több műfajban jelent meg. És ami a legszebb az egészben, hogy odáig jutottunk, hogy a technikának köszönhetően kellő tehetséggel és ötlettel, egyetlen ember is apró zenei csodát hozhat létre otthon a szobájában.
Claire Boucher produkciója nagyban rokonítható az ezen a blogon is többször körbeudvarolt The Knife-hoz, vagy annak "kistestvéréhez" a Fever Ray-hez, de kapcsolódási pontként sok minden más is megemlíthető, főleg az évtizedforduló környékéről. Zola Jesus, Nite Jewel, Austra; pár név csak ha valaki szeretne jobban belemászni ebbe a "szcénába".
Most úgy tűnik, hogy épp a nagyobb körű ismertség kapujában áll a Grimes, hiszen a független körökben jól csengő 4AD kiadó terjeszti majd az USA-ban, a februárban megjelenő harmadik nagylemezt, a Visions-t. A lemezt hallgatva pedig az az érzésem, hogy ez lesz a most kezdődő február egyik legjobb dolga. Sőt lehet, hogy Claire Boucher hamarosan már erre a listára is felkerülhet majd...
Utolsó kommentek