mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Creed - One Last Breath

2012.03.05. 09:00 - Nilsholgersson



A mai dal nem mondható tipikus hétfői zenének.

A hétfők általában vagy az újrakezdés első sugaraiként tolhatnak egy habos fröccsöt az artériáinkba, vagy pedig ezen a napon a reményvesztettség tuszkolhat bele a hét első bástyájának kenyérpirítójába, hogy aztán a következő hat napban vakarásszuk le a seggünkről az égett részeket.

 

A mai dal inkább olyan szerdai.

Ha a semmi különöst, és a kösz jól vagyokat összevegyítjük egy sörszagú böffentéssel és ráreszelünk egy csipetnyi lábszagot akkor akár mesterségesen is előállíthatjuk a hét közepét. De miért tennénk ilyet? Isten szerdán teremtette meg az unalmat a nap és a csillagok után.

Szóval igen, a Creed egy tipikus szerdai formáció. Ha vesszük a néhány sorral feljebb alkotott elegyet és rányomunk 150 liter csillogó romlott tejszínhabot akkor jó közelítéssel Creedet kapunk. A floridai csapat egyébként a rock zenélés spektrumának szinte egészét megpróbálta körbeharapdálni, de érdekes mód, minden egyes harapási kísérlet csak a levegőt szabdalta, hiszen azokon a helyeket már valaki más járt és harapott. Nagyon csúnyán benne van a zenei karakterükben a glam rock, ami azért tényleg az egyik legalja az én szememben, bár egyébként egyértelmű poszt-grunge vonásai vannak, kiváltképp a Pearl Jam-re emlékeztet. Olyan mintha Eddie Veddert utánozná, és ha jól tudom nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. Beleértve Eddie Veddert is.

Másfelől ha már stílusa nincs a dolognak, tényleg igényes kis produkciókat hallgathat a nagyérdemű ha Creedhez nyúl, zenélni jól tudnak, Scott Stamp-nek jó hangja van. De Eddie-nek jobb. Ha ez nem derült volna ki soraimból, én szeretem őket. Mint a szerdákat.

 

Címkék: rock amerikai glam rock 2008 grunge creed hard rock 90es évek 2000es évek






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr844289107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása