Mikor kitaláltam, hogy kéne egy olyan híradót csinálni, amiben csak jó híreket mondanak, azt hittem, feltaláltam a spanyol viaszt. De aztán kiderült, hogy ezt már valaki más is kitalálta, semmi baj, tavasz van, süt a nap, örülünk neki.
Olyannyira örülünk neki, hogy kedvünk támad úszkálni, el is szaladunk gyorsan a legközelebbi uszodába, hogy a kabátunkban véletlenül megtalált tavalyi üdülési csekket beváltva megvegyük az egyébként féláras belépőjegyet (ki gondolta volna, mégiscsak kifizetődő dolog egyetemistának lenni). Az uszodában senki se panaszkodik, de nem ám, ide azért járnak az emberek, hogy jó híreket meséljenek egymásnak (kivéve egy-két elvetemült bácsit, akik igazából csak römizni járnak ide...) De ha jó hírekkel teli híradót forgatnék, mindenképpen itt kezdeném, és a vizes közeghez hűen ezzel a zenével:
Pont időben érkezünk, a szaunát most öntik. Ha eddig még nem tudtuk volna, hogy ez mit jelent, most a saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg. A kezdetét jelző szaggatott csengőhang elhalkul és a lehető legtöbb hiányos öltözetű ember tuszkolódik be egy igencsak szűk kis lyukba, hogy aztán együtt izzadjanak. De lássuk be, több ez egyszerű együtt izzadásnál, hiszen ennek szertartása van. (hogy a ránkzúduló jó hírekről már ne is beszéljünk!)
Józsi bácsi, az ősz szakállú, parasztbajszos, fecskenadrágos már hozza is a favödröcskét, másik kezében fakanál, etetéshez készülődő óvónénit juttat az eszünkbe. Na, gyerekek, felkészültetek? Mehet! - hangzik a legfelső sorokból a szaunázás már-már versenyszerűen űzők szájából. Józsi bácsi nagyot merít a fakanállal, megpödri bajszát és a vizet elkezdi a kövekre csorgatni. Elégedett hümmögés a hátsó sorokból. Jó a kályha, jó bizony. Mehet még rá? Mehet! - hangzik egyöntetűen. És előkerülnek a mindenféle kis táskák, neszeszerek, telis-tele a legkülönfélébb illóolajokkal, egy perc alatt négy kéz nyúl a kanál felé, versenyt csepegetve egymással, jöhet egy kis ánizs, egy kis gyömbér, a citrom se maradjon ki. És mikor már mindenki kellően ellazult, kezdődhet a közösségi csakjóhíradó.
Legfontosabb híreink: Gyuri bácsi Londonba viszi a galambjait az olimpiára! Díjnyertes galambok! Reménykedik benne, hogy abból a százból, amit felreptetnek legalább tíz hazarepül hozzá. Nem könnyű a London-Nyíregyháza útvonal, de okos jószágok ezek. Feltalálják magukat. Az például, aki mégsem repül haza, egy ideig elcsövel Camdenben, innen-onnan tarthál kaját, esetleg becsajozik, de aztán végül mégis honvágya lesz, és elindul haza. A galambok is van ám személyiségük, már hogy ne lenne!
Folytatná is a történetet, de itt az idő, hogy az egész társaság egymás izzadtságában csúszkálva a kijárat felé vegye az irányt, és nagyot csobbanjon a jéghideg medencében. Kipirosodott arcok, nagy sóhajok. Ilyenkor senki sem beszél.
De aztán következik a második öntés - óránként három van egymás után, öt percenként, tudom meg az egyik illóolajmágnástól - rohanás vissza, hogy mindenki elfoglalhassa a kedvenc helyét. Józsi bácsi már csípőre tett kézzel vár, mehet a menet? Tehetek még rá?
Mari néni is megszólal a sarokban - ő nem az a fajta panaszkodós vénlány - és elújságolja, hogy az unokája ma két ötöst is kapott az iskolában. Egyet énekből és egyet környezetből. Ez aztán a jó hír! Laci bácsi pedig fogyott három kilót, biztos a sok úszás meg a szauna, kár hogy 8 körül amikor bezár az uszoda az egész társaság beül a büfébe, hogy elfogyasszák azt jól megszokott pár korsó sört, azt bizony nem kéne, mert akkor lőttek a diétának. Mari néni nem tudja megállni hogy ne újságolja el, milyen szerencsés áron jutott most tojásokhoz - megbízható forrásból tudja, hogy húsvét környékén akár 60 (!) forintot is elkérnek majd darabjáért, úgyhogy jó előre fel kell tankolni. A többiek hálásak az információért, Mari néni a tenyerébe mosolyog. A hőséget persze nem is lehetne elviselni máshogy, szép lassan mindenki magába fordul, összegömbölyödik, dörzsölgeti a hátát. Idő előtt kimenni nem ér, azt csak a puhányok szoktak.
De amikor lejár az idő és a harmadik öntés is, az egész kis társaság szétszéled az uszoda különböző pontjaiba, hogy elfoglalja magát hét óráig,hiszen a következő öntés csak akkor kezdődik. A legtöbben fogvacogva a hideg úszómedence felé veszik az irányt, és úszkálnak összevissza, mint a kacsák, akik várják hogy ismét jó idő legyen nekik.
Utolsó kommentek