Arra még emlékszem, hogy sötét volt, hazafelé sétáltunk, késő volt már (vagy korán?), talán ennek köszönhetően egyre hosszabban hallgattunk, de egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás, már nem is tudom melyikünk, talán én, megkérdeztem, hogy mit szól az új Xploding albumhoz, ami nemrég jött ki. Kurvajó, mondta, ja, főleg a Kissed by a kisser, mondtam, jaja, bár szerintem a negyedik szám a legjobb rajta, mondta, annak mi a címe, kérdeztem, nem tudom, valami barát meg rúzs van benne, majd hallgasd meg otthon, mondta.

(na de tényleg, angolosok, hogyan lehetne ezt a legjobban lefordítani? segítség! egy rúzsos barát egy vad szörnyeteg?! mondjuk a felrobbanó műanyagok után miért lepődtem meg, nem is tudom... )

Hát így lett ez a kedvenc Xploding Plastix számom, és így haragszok egy kicsit azokra, akik a Kissed by a kissertől vannak elájulva (kétség kívül az is gyönyörű). De azért valljuk be, nehéz feladat valamit csak úgy kikapni az Xploding életműből, főleg egy olyat, ami ennyire elüt a régebbi dolgaiktól, például ettől vagy ettől. 

Ez a szám egy repülés, egy görcsös, szaggatott rángatózás, ujjbegyek mozgása egy vizes borospohár szélén, labda gurulása egy kihalt utcán. Vagy egy koreográfia - talán valami betegség ez azoknál, akik valaha táncoltak, tornáztak vagy bármilyen mozdulatművészetet műveltek, hiszen egy idő után elkezdenek koreográfiákban gondolkodni, már ami a zenehallgatást illeti, fejben minden szaggatott ütemhez egy mozdulatot társítanak. Mikor először meghallottam, majdnem biztos voltam benne, hogy ezt azért is írták a norvég srácok, hogy egyszer majd valaki előadja rá az ő elgondolását.