pár közhelyet már az elejére:
az egyik egy gyengéd figyelmeztetés, hogy bár elképesztő mennyiségű szövegen kell átverekedjed magad, de ha figyelsz, egy csomó linket találsz, a linkeket letöltögetve pedig egy teljes napra elég zene mennyiséget is. ráadásul mindez legális, szóval írhatsz belőle doktorit.
a másik, hogy a lopás is lehet művészet, illetve talán szerencsésebb ha úgy fűzöm össze a szavakat, hogy lehet művészien lopni. ha nagyon jól csinálod, még azt a divatos kifejezést is lehet rá akasztani hogy 'újrahasznosítás'; a boltban elfogyasztott túrórudi is ide tartozna, ha nem lenne tőle bosszús a biztonsági őr.
a harmadik, hogy a palin is túlessünk már az elején, nem az a legnagyobb baj az úriemberrel, hogy lopott, szebb szóval másolt, még finomabban 'felhasznált'. borzasztó dühítő, amikor olyan véleményeket hallok, hogy minek kell ennek ekkora feneket kerekíteni, egy kis másolás nem a világ vége; tényleg nem, csakhogy a pali amúgy is több sebből vérzik, mint elnök biztosan, és ezek után a le nem mondása egyszerűen szimpla pofátlanság. pofátlannak lenni pedig egy köztársasági elnöknek szerintem nem szerencsés, de ezzel túl is vagyunk az aktuálpolitikai reflexión, tegyünk be zenét!
ismerős? persze, sigur rós, abból az időből, amikor még több volt a varázslatuk mint a népszerűség. ez persze nem lopás, a jutubon is mint remix van feltüntetve, mi ezzel a baj?
semmi; bár az izgalmas, hogy most épp a kezemben tartom a nagy nehezen ebayezett albumot, szép borító, cédé, meg minden, és egy büdös szóval nincs említve rajta semmi, pusztán annyi hogy written and produced by staffan ulmert, ami főleg akkor vicces, ha végighallgatjuk a lemezt; ilyen formán van némi összefüggés schimdt és ulmert között, azon felül is, hogy mindkettőnek kellően hülye neve van.
hangszertudás nélkül zenésznek lenni ma már nem olyan nagy kunszt, lásd például a magyar popszakma néhány jeltelen képviselőjét. de van, akit lemezjátszón pelenkáztak, és tízéves korára már szkreccselve hallgatta a miki manót; és olyan is van, aki miután felnőtt, apja bakelitgyűjteményéből lett világhírű, úgy, hogy összelopkodott mindent, amiket a következő generáció - akinek a szülei rádiót hallgattak - nem ismertek, és ettől összeszarták magukat hogy milyen jó. ilyen pl dj shadow, vagy a szárnya alól kinőtt james lavelle, azaz az unkle. a hangmintázó zenei társadalom persze főleg a hiphopból nőtt fel, de a pop is merített belőle bőven (mit ad isten, az enigma cretuja is ebből élt meg, míg meg nem hülyült teljesen), hogy aztán eljusson odáig, hogy egy új hangot se kelljen már csinálni, csak hangmintákból is össze lehet hozni egy komplett albumot; ennek a legszebb példája a zseniális ausztráli avalanches bagázs, akik a since i left you című lemezüket több mint 3000 (!) hangmintából hegesztették össze, és a végeredmény az ezredforduló egyik legjobb lemeze, amire e sorok írója olyan pszichedelikus utazásokat tett a londoni tömegközlekedésen, hogy arról a megboldogult oyster kártyája tudna a legtöbbet mesélni.
az ő iskolájukba járt ez a svéd gyerek, a mojib, aki annyira fiatal (kisebb nálam vaze!), hogy neki sgt peppers vagy a kind of blue helyett az entroducing és a psychence fiction a klasszikus lemezek. a hangszertudás hiányát (ne legyünk gonoszak, klimpírozik a zongorán, és pengeti a gitárt, ezzel már leveri krisz rudit, de azért nem emiatt fogunk felfigyelni rá) zeneszerkesztő szoftverekkel helyettesíti, és nem is feltétlen rosszul; tulajdonképpen azt csinálja amit az avalanches élőben (mindent mindennel), vagy amit az unkle baromi drága stúdiókban (effekteket effektekkel), csakhogy ő otthon, még a mastert is ő csinálja, ezzel gyakorlatilag mint valami követendő mózes (mojib!) a laptop fölött görnyedő zenebuziknak: íme pénz és apuka vagy bristol (mojib egy hideg svéd, ráadásul egy tóparton lakik valahol gothenburg mellett) nélkül is lehet híresnek lenni vaze (még ha igazából az ismeretség kimerül pár blogban és torrent oldalban)! aki figyelmesen böngészi az úriember honlapját, ezekről kvázi vizsgaanyagot is talál; mind az avalanches dolgaiból, mind az unkle cuccaiból csinált kurvaügyes mixelvényeket, bár az utóbbinak bizonyos részeiért fizetni is kell. mash-upokal kezdte, mint annyian, aztán kicsit továbbment, a kedvenc számait legózta újra, majd már jó négy éve jelent meg először interneten, aztán fizikai cédé formátumban is.
ebből itt egy kis ízelítő:
akinek a már emlegetett unkle, vagy dj shadow a szíve csücskei, az mindenképpen látogassa meg mojibot, jól fog szórakozni, főleg azért, mert ő valószínűleg igen sok dobtémát, basszusfutamot, és váltást fog felismerni, de még a legnaivabb zeneszerető is biztosan megtalálja majd a sigur rós, kings of convenience, chemical brothers, radiohead (!), 4hero, jagga jazzist, the free design (love you, mekkora zene már az!) hangjait; az ügyesebbek mobyt, clint mansellt, bright eyest, sőt még orbitalt is felfedezhetnek, tehát kész zenei turkáló ez az album. egyébként a hangzás meg a megoldások még ha néha mosolyogtatók is (azért ez nem egy entroducing!), én nagyon megszerettem ezt a lemezt, és sokadig hallgatásra több van benne, mint első hallásra; a személyes kedvenc, a szinte már pszichedelikus home is, where the heart is, prédikációval, vonatokkal, kórussal; a másik az underneath, amiben sebastian tellier gyönyörű la ritournelle-jére énekeltet rá egy új dallamot, és a végeredmény szerintem jobb mint az eredeti; vagy ott a sigur rós stalfurját átgyúró break of dawn, egészen kitűnő számok.
és ha már az elején úgyis ezt a break of dawnt emlegettem, egy kis kulissza trükk; bár a hivatalos jogszabályok szerint bele lehetne kötni mindenhogyan az effajta remixek saját szerzemény alatt való megjelenésébe, néha akkor is van megoldás, ha a kiszemelt minta kiadója konkrétan nemet mond; újra kell játszani a hegedű részt valamilyen szoftverrel, vagy nagyobb büdzsé esetében egy komplett nagyzenekarral (yonderboi is ezt csinálta a második albumán) és máris nem a kiadótól kell a hangmintára engedélyt kérni, hanem jobb esetben csak attól, aki a szerzői jogokkal rendelkezik - ez nem egyenlő a kész felvétel jogaival, gyakran az utóbbit a kiadó, az előbbit a szerző, vagy valamelyik ügynökség jegyzi. az is egy megoldás, bár elég kockázatos és pofátlan, hogy pár hang megváltoztatásával az egészet kiadni saját szerzeményként, ebben az esetben is ez történt, és bár egy ilyen kis produkció, mint ez a mojib gyerek albuma nem valószínű hogy feltűnne bárkinek, de azért óvatosan.
persze, bele lehetne kötni sok mindenbe; igazából ez majdhogynem egy remixgyűjtemény, minthogy szerzői lemez, és az öreg mesterekkel szemben staffan ulmert barátunk sokkal ismertebb hangokkal operál, ami megzavarhatja a befogadást; és az avalanches házibuli hangulatával ellentétben inkább az unkle féle sötétebb oldalhoz húzódott jobban, tehát kvázi trip hopot hallhatunk, amit bár igyekszik változatosra gyúrni, mégsem lehetne eredetiséggel vádolni; vízhangosított zongorák, effektelt hegedűk, mélyre húzott basszusok, sötét ritmusok, hallhattunk már ilyet. nick horby okoskodik a 31 dalban az avalanches frontier psychiatrist-járól eképpen:
'az avalanches viszont olyan dalok foszlányait használja, amiket még sohasem hallott az ember, oly módon, amit el se tudott volna képzelni; és ennek az az eredménye, hogy kétségkívül alkottak valamit a semmiből'
namost ha ezt a gondolatmenetet követjük, itt épp ez a baj, hogy olyan dalok foszlányait hallhatjuk, amit bizony ismer(het)ünk; és ez visszásan is lejöhet, mert lehet hogy például valakit zavar, ha a kedvenc sigur rós motívumát ilyen közegben hallja, vagy a kings of converience gitártémát is bosszantóan érzi, így lecsupaszítva-lenyúlva; de azért valaki mondja meg, honnan vannak a vonósok a home is where the heart is-ből, mert tudom hogy ismerem, de mégsem.
egy szónak (egy?!) is száz a vége, nekem talán épp ez tetszik benne a legjobban, hogy félig ismerős, félig szimpatikus, barátságos cucc ez, a szomszéd fiú legó albuma, akiről kiderül hogy hasonló építőkockái vannak, mint nekünk. ezekből az átfestett legódarabokból az eredetit is megmutatja a jó mojib, készített az avalanches when i meet you-jához hasonló mixtapet ami az albumon hallható dalokat effekt nélkül is tartalmazza; különösen a 'b oldal', a feasting my heart címre keresztelt rész kedves a szívemnek, a nyolc percnél megszólaló paul simon feldolgozás a four tet my angels back forthjával közösen bár kicsit disszonáns, de az ötletért már eleve adnék egy pacsit ennek a staffan (hogy lehet arrafelé mindenkinek ilyen hülye neve?) gyereknek.
és akkor a végére némi jó hír, ha átverekedted magad ezen a szórengetegen, és még érdekel is a dolog; itt a lemez, ingyen (az újrakiadást már nem élte meg, mert, mit ad isten, a szerzői jogokat nem sikerült megszerezni)
és elvileg jön a folytatás!
Utolsó kommentek