Igen, hát nekem a Donnie Darko azon mozik közé tartozik, amelyekkel személyesen sajnálatosan későn találkoztam, s amelyeket ezért addigra olyannyira beszennyezett a körülöttük gomolygó, bugyorgó, ragacsos hype- és spoilertömkeleg, hogy esélyem nem volt tiszta szívvel, mindenfajta előítéletektől mentesen leülni, s megnézni őket. Így az általuk kiváltott hatás is csak mérsékeltebb lehetett a megérdemeltnél. Így volt ez egyébként például a Csillagok háborújával, meg aztán voltak olyan kötelezőnek mondott, mindenki-kedvence típusú alkotások, mint a Keresztapa vagy a Félelem és reszketés..., melyek konkrétan nem is tetszettek, mikor eljutottak végre hozzám.
Ezért alakult ki bennem az a védekező mechanizmus, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen ajánlót, kritikát elolvasni, véleményt meghallgatni, ami egy-egy új vagy akár régi filmmel kapcsolatos. (A szánalmasan egysíkú, de szemmel láthatóan sokak számára még mindig megannyi élvezetet nyújtó s érdeklődésüket felcsigázó hollywoodi előzetesekről már évekkel korábban leszoktam.)
Higgyétek el, nincs annál jobb, mint úgy belépni egy moziterembe, netán úgy megnyomni a play-gombot, hogy a leghalványabb fogalmatok nincs arról, thriller lesz-e vagy kosztümös komédia, amit látni fogtok. Próbáljátok ki!
Utolsó kommentek