"Európában nehezebb az embereket egyből megszólítani, hogy azonnal tetsszen nekik, amit hallanak. Viszont amikor megszeretnek, akkor onnantól kezdve örökké szeretni is fognak." - korunk számomra legszimpatikusabb énekesnője, Victoria Legrand a Beach House-ból ejtette el ezeket a gondolatokat egy remek interjúban.
Nem állíthatom biztosan, mivel nincsenek pontos adataim, de valószínűleg a fenti együttes Teen Dream című albumát hallgattam meg a legtöbbször az esti/éjjeli/hajnali órákban. Hülyeség volt leírni ezt az előző mondatot, mert jobban belegondolva reggel/délben/délután is ugyanolyan sokszor vettem elő ezt a lemezt.
A zenekar szerencsétlenségére pár hete az új LP, a Bloom is kiszivárgott mindenféle fájlmegosztó blogokra. Eddig reggelizés, villamosozás, vonatozás, uzsonnázás, fürdés, macskaetetés, porszívózsák-csere, sorban állás, pislogás közben is remek szolgálatot tett, lehet hogy még máskor is, nem mindenre emlékszem pontosan. (Ja bocs, álmatlanság ellen például nem segített, mert csak éberebb lettem a lemez végére.)
A tünetek is ezt mutatják, nincs mese: európai füllel rendelkezem. Ennek örömére, az Európai Unió himnusza helyett (bár nagy volt a kísértés) inkább az európai fülek szakavatott ismerőjének (és persze hű társának, Alex Scallynak) szerzeményét linkeltem be:
Utolsó kommentek