minden napra egy zene

Eredetileg ez a poszt egy hosszú nyavalygás lett volna a bakelitek eltűnéséről és a macbookok uralmáról a lemezlovasok (és macbooklovasok?) kapcsán a szombati technokunst eredményeképp, azonban bő két év alatt negyedszerre előhúzni ugyanazt az előadót mégsem tűnt túl jó megoldásnak. 
Órákig próbáltam keresni a megfelelő alternatívát, így sikeresen eljutottam arra a szintre, hogy se erőm, se időm nincs kiírni a bánatom. Viszont megtaláltam az - emlékeim szerint - első Kennedytől hallott darabot, és hát hülye lennék nem megosztani. Ráadásul eddig érthetetlen módon azt az oldalát nem is mutattuk az angol kedvencünknek, amelyik miatt többek között hozzánk is rendszeresen visszahívják. Széttört ütemek, kétségbeejtő pumpálás, de az érzelmek még innen sem hiányoznak.