"Nem a dalok miatt fontosak. Strummer nem volt nagy előadó. Náluk a tartás a lényeg, az attitűd!"- DJ Davis Mcalary, a Treme című sorozat hedonista zenebuzijának szájából hangzik el ez a mondat a Clashről. (A sorozatbeli figura forradalmi "bounce-hip-hop rezesbandával megfűszerezve" stílusú zenekart toboroz, mikor szóba kerül a Clash)
A Clashről már volt egy remek összefoglaló bejegyzés itt a blogon, abban benne van a lényeg, szóval én itt most csak az együttes és az említett sorozat zsenialitása előtt hajolnék meg szerényen. Mert ahogy arra ez a bizonyos Treme című sorozat is rengetegszer ráébresztett, hangozzon ez akármennyire közhelyesen, a zene közösség- és kultúrateremtő erő. Hogy egy lényegre törő elemzésből idézzek a sorozattal kapcsolatban: "A Treme-ben a zenének nem csak dokumentarista és hangulatfestő funkciója van, a közösség legfontosabb kommunikációs csatornáját jeleníti meg, a közös nyelv ugyanis nem az angol vagy a francia, hanem a zene."
A Treme-ben megelevenedő New Orleans-i negyed mindennapjait, problémáit éppúgy nem ismerem majd behatóan, mint a Clash-t megihlető nicaraguai sandinista mozgalomról sem hallottam nyilván az azonos című album előtt. Ahogy azonban hallgatom ezt a vérbeli, jó értelemben vett multikulti dalt ( ha már különböző kultúrákról beszélünk, a számra bevallottan a korabeli amerikai hip-hop, főleg Grandmaster Flash munkássága hatott inspirációként) a végén a legendás sorokkal: "Plato the Greek or Rin Tin Tin / Who's more famous to the billion millions? / News Flash: Vacuum Cleaner Sucks Up Budgie / Ohhh...bub-bye / Manificence!", máris jobban kapizsgálom mi volt ennek a Clash nevű kultúrmissziónak a lényege. Az attitűd, ugye.
Ha az íreknek szurkoltál a spanyolok ellen, lehet hogy már te is kapizsgálod.
Utolsó kommentek