igen-igen, ha már közhelyek, akkor én sem félek használni...

Azt, hogy a fasz tudja, hogy azért van, mert akartam, vagy azért akartam, mert adott, de mind az akarás, mind a pillanatnyi tényállás létjogosultsága megkérdőjelzhetlen.

Jól esik a magány... Volt, hogy ijesztő volt kimondani, de már nem; Jobb, mint mikor volt valaki körülöttem. Talán ez is a érzelmek racionalitássá tranformálásának végterméke, hiszen nyílván a semmi, jobb, mint a rossz. Számszerűsíthetjük, hogy ha csak nem vagy emós, akkor a nulla, jobb, mint a mínusz 20. Ez van például, ha panaszkodnak, hogy a kajának nincs íze... Bennem mindig az merül föl két tized másodperc múlva, hogy az íztelen az nem rossz, miért kell ezen panaszkodni. A szar íz, az már lehet alapja egy életerős hisztinek.

De egyébként egyáltalán nem is erről akartam beszélni most.

Csak annyit akartam mondani, hogy jó így egyedül, és jobb, mint sokszor nem. Nincs szükségem senkire, ahhoz  hogy a semlegest elérjem, úgyhogy nem kellesz.

A család csak teher, a barátok csak korlátok, a szexualitás csak körmönfont játék, a szerelem csak elmélet... "Csak a saját hajóm horgonya vagyok?" A Faszt... Én vagyok az egyetlen aki húzza előre ezt korhadó miliőt, a többi pedig akaszkodik belém a kis horgonyával, időnként nagyot harapva a testembe. Vagy az is lehet, hogy hátrafele megyünk, az tök mindegy, arra amerre a meggyőződésem hajt.

Nincs szükségem senkire.

Rád sem.

Dögöljön meg mindenki.

Dögölj meg Te is.