a hétfő, az egy külön műfaj az ember életében, mégha néha már vasárnap is eljön, máskor meg még pénteken se. zeneileg is lehetne egy komplett stílust elnevezni róla, nekem legalábbis komoly gyűjteményem van a hétfői zenékből, mindenféle hétfőkre, mindenféle állapotokra, a téli - nem megyek dolgozni inkább visszafekszem - állapottól kezdve a nyári - na menjünk ússzunk át valamit - állapotig. ennek a gyűjteménynek az egyik gyöngyszeme következik most, mellesleg a mai hétfői hangulatomat tökéletesen tükrözi.
ennyi volt a kötelező, most jön a fakultatív továbbolvasás; egyrészt ennek a számnak van szerintem az egyik legtökösebb grúvja, úgy ever, legalábbis részemről benne van a top tízben, mindenképpen. másrészt, ha abból indulunk ki, hogy a tehetség szexisebb, ha elvesztegetik, akkor főleg érdemes beszerezni a skinny egyetlen albumát, amiből egyébként rögtön kettő van; a faithless saját kiadójánál ilyen kis aranyos, pár százas kiadásban, elég elborult dalokkal, zseniális borítóval, majd jó pár évvel később újra keverve, néhány új dallal, némileg elegánsabban, egy multi kiadónál. az énekes paul azóta se csinál semmit, pedig szerintem ilyen hanggal simán karriert is be lehetett volna futni a popbizniszben, ehelyett az egyetlen siker, amit elmondhatnak magukról, hogy ezt a számot elképesztően sok reklám és filmben nyúlták le, és persze legtöbbször senki nem fizetett nekik semmit, azzal a címmel, hogy a hangminta jogtulajdonosai nem ők; holott, ez külön vicc, ez a basszus futam nem hangminta, hanem ők játszották fel, tehát a multi kiadó téves információkat közölt a promójukon, nagy pereskedés, dühöngés, és aztán még nagyobb semmi lett belőle.
a faithless nagy családjából nőttek ki, a videóban a sofőr maga maxi jazz, még azokban a régi, szép, esős angol időkben, amikor a faithless még nem volt vérciki, hanem tök izgalmas dolgok történtek körülöttük. a háttér vokált pedig az a dido adja, aki egy eminem hangmintának köszönhetően egy darabig üstökösként csillogott a zene tévék kétes minőségű egén, hogy aztán inkább a családanya karrierjét válassza, egyébként szerintem okosan. a zenét a faithless dobosa, matthy szolgáltatta, aki, miután a sok pereskedés és dühöngés közben összeveszett az énekessel, saját maga vitte tovább a skinny projektet, elvileg, de gyakorlatilag azóta is bőszen hallgat. akárhogy is, a weekend címmel megjelent első lemezt úgyse tudod megszerezni, a taller címmel megjelent második-első lemezt is csak nehezen; de ha sikerül, ne hagyd ki, mert - szerintem - kurvajó. olyasmi, mint amivel a bent később világhírű lett, csak több dallal, és gitárral, és jóval karcosabb humorral; az olyan dalok mint a cafe del mart (!) is megjárt morning light, vagy a sweet thing (mindkettőnek kurvajó a videója, nyugodtan mutasd meg az egerednek) bizonyítják hogy milyen igazságtalan ez a csúnya világ, mert ez az album és ez a zenekar sokkal híresebbnek kellene legyen; és ha már itt tartunk, hétfőket is ki lehetett volna hagyni az életünkből, én azt hiszem.
jutalmul annak az elszánt keveseknek, akik mindezt idáig végigolvasták, íme egy david holmes remix a címben szereplő számról, ami tökéletesen megfelel arra, hogy maximumra tekert hangerővel bömböltessük leharcolt kispolszkinkban, míg kirobogunk vele a partra, és nagy ívben szarunk az igazságtalan életre, és a hétfőkre
Utolsó kommentek