Okés, hívjatok hominak, tartsatok nyálasnak, tojok rá, ez a valami akkor is nagyon finom és jó és megnyugtató és Zene. Biztos szegénységi bizonyítványt állítok ki magamról, hogy csak Ravi Shankar zabikölykét ismerem a kompániából, de ezen még javíthatok. Idősebbek is elkezdhetik. Na de. Ebből az  énekhangból, a szakadozó telekaszterból, a bőgőből, a szenzibilis dobból, a vokálból, a tizenegy pontos együttjátékból, de még a kalapokból és az ingekből, zakókból is csak úgy árad a zeneiség, mint a büdössajtból a bűz; üvölt a finomság az egészből, hogy mást ne találjak mondani. 

BTW ha csak harmad olyan jól sikerül a következő két hónapom, mint ez a dal, akkor azt mondom majd, hogy igen, ez jól alakult! Irány Anglia, hejj!