Álmomban egy kék kutya tépett szét. Aztán jött Ólöf Arnalds, kézen fogott és bevitt az erdőbe. Énekelt egy dalt és beszélgettünk a fákkal. Szép volt és dermesztően hideg, meg is kérdeztem tőle, hogy ők, izlandiak hogy bírják ezt. Azt mondta, a Kjötsúpa a megoldás. Finom meleg bárányleves. Aztán elárulta, hogy Izlandon mindenki azt hiszi, hogy a saját anyukája készíti a legjobban a Kjötsúpát, ő viszont teljesen biztos benne, hogy az Ő anyukája csinálja a legjobban. Meg is osztotta a receptet.
Ólöf is Arnalds, és szőke, ahogy az Ólafúr is; unokatestvérek egyébként. A rossz nyelvek szerint izlandon szinte mindenki rokona valamilyen szinten mindenkinek, de ebbe most ne menjünk bele. Néhány képen úgy néz ki, mint Nicole Kidman, de legtöbbször nagyon nem. Van egy teljesen izlandi lemeze, hagyományos, mesélgetős, egyszál gitáros hangulatban, ezen trollokról, elfekről, és természetesen bárányokról mesél. Aztán a Sigur Rós kimondhatatlan nevű figurái segítettek neki a második albumán, ez már széles e világon megjelent, és többek között Björk is háttérbjörködik benne. Az utolsó megjelenésén klasszikus dalokat énekel, például Bruce Springsteentől, vagy Neil Diamondtól is. Ha így megy tovább, az összes izlandi európai lesz, vagy fordítva.
Utolsó kommentek