a hétfő az még mindig egy külön műfaj az életemben, így az egyik legperverzebb zenekart hoztam ide, természetesen még mindig izlandról*.

már eleve ez az afró beütésű, elálló fogú, amerikai tini kinézetű frontfickó is elég zavarba ejtő, a többi töketlen gimnazista külsejű banda tagról nem is beszélve (újabban már ott a frontember szintén csokis tesója is, még nincs 17 éves), ráadásul az egyetlen lányka izlandi mértékkel nézve gyanúsan csinos; ehhez képest a zene viszont ilyen boldog, kukákat rugdosó, kagylókkal dobálózó életöröm, a fene se várná ezt abból a hidegből. és mindegyik tag reykjavíki, tehát nem is az élet szebb tájairól odaverődött figurákról van szó, saját bevallásuk szerint a második lemezük turnéjáig nem is hagyták el a szigetországot, ami már csak azért is fura, mert izlandról mindenki dániába, vagy norvéigába megy főiskolára, egyetemre, lévén hogy izlandon baromi kevés szak van (azok viszont marhajók, én speciel a vulkanológiára annyira nem izgulok, de például a világon egyedül reykjavíkban van mesekönyv illusztrátor szak, ami azért diplomának nem lenne utolsó, most képzeld el ahogy nagy büszkén mutatod a szüleidnek, hogy te már diplomásan rajzolhatsz mackókat...)

a megtévesztő külcsín ellenére ezek vén tapasztalt rókák, már három lemezen túl vannak (!), egy rakás slágerük van, és olyan koncerteket csinálnak, hogy a melletted táncoló ölébe ugrasz örömödben, és ott tombolsz tovább. soha jobb jobb elfoglaltságot hétfőre. ha valami valószínűtlen nehézség miatt úgy adódna, hogy ma mégsem jutnál el egy retro sterfson koncertre, akkor először is hallgasd meg ennek a dalnak az album verzióját, a végén a dobszóló ott a legtökösebb szerintem, másrészről meg gyakorold kimondani a szám címét, hogy mire eljutsz a koncertjükre (mondjuk holnap), ebből már ne legyen gond.


(*bármilyen hihetetlen, de tényleg még mindig nem fizet nekem senki azért, hogy ennyire nyalakodjak izland felé, lassan itt lenne az ideje mondjuk egy nagykövetségi szponzorálásnak -hahó, van ott valaki?-, lennének ötleteim a honorálásra...)
(a kissé töketlen illusztrációval kapocslatban először is nem bírom nem megjegyezni, - finom utalásféleképpen - hogy szeretnék én is ennyi lájkot öt perc alatt, másrészt ez egy afféle ottani váci utcai póló felirata; a humorérzék és a nemzeti nacionalista felfogásbeli különbségeket azért remélem lehet érezni ebből...)